Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szüléstörténetek

Apás szülés

Sokak szerint kár egy férfit beavatni a szülés folyamatába, én a mai napig úgy gondolom nagy hiba lett volna kihagyni ebből a páromat. Tudom sokakat riaszt a gondolat hogy amikor ő ott a szülőágyon kivan szolgáltatva az orvosoknak ne lássa senki a családból a vajúdását. Én a mai napig hálás vagyok a páromnak hogy ott volt velem.

Az egész történet 2003. szeptemberében történt.
13 heti kórházban fekvés után már alig vártam a kisfiam érkezését. Nem mondhatnám, hogy kellemes időket töltöttem bent a klinikán de tudtam a baba érdekeit szolgálja, ha nem vagyok otthon, hanem orvosi megfigyelés alatt maradok. Nyitott méhszájjal vidékről nem szórakozhat egy kismama.

A terhesség utolsó hetén viszont már hazakönyörögtem magam. Tudtam, ha véletlen itt az idő már a babának nem eshet semmi baja. A szülés azonban nem indult be a 40. hét utolsó napján sem, így megbeszéltük a doktorúrral, hogy másnap megint befekszem hozzájuk. Akkor már tudtam, hogy ha nem indul be a szülés, úgyis beindítják és végre láthatom a kisfiam, mert tudtam hogy fiú lesz.
A kórházba menetelt azonban nem kellett megvárnom, mert éjszaka elfolyt a magzatvíz.

Mire beértem a kórházba a doki már ott volt és persze jött a párom is. Fájdalmam még nem volt, de a párom helyettem is idegeskedett. Nagyon sokat segített nekem a jelenlétével. Nézte a monitort és szólt ha kezdődtek a fájások, törölgette a homlokom, volt akibe kapaszkodtam mikor már jöttek az erősebb fájások. Nekem nagyon sokat segített azzal ,hogy melletem volt. Amikor meglátta a baba fejét,,örömmel mesélte hogy mindjárt vége, kitartás, már nem sok van hátra. Azt az érzést pedig amikor végre kint volt a baba, nem lehet hasonlítani semmihez. Egyszerre lettünk szülők és ez olyan érzés, amit azóta sem tudok elmondani. Ott abban a pillanatban egymásra néztünk és mind a ketten zokogtunk.
Azóta szültem még egy kisfiút és ott is bent volt nálam. S abban is biztos vagyok, hogy ha még vállalnánk egy harmadik babát, ő oda is jönne velem. Ennyi az én történetem és kívánom minden kismamának ezt az érzést, hogy a párja vele van ebben a nehéz időszakban is
(A cikket beküldte: andix)



Régen várt álom beteljesülése
Ennek a cikknek már régen meg kellett volna íródnia. A szívem szerint már két éve, hogy anyának kellene lennem. Az élet máshogyan akarta és erre csak most került sor. A lényeg, hogy most klaviatúrát ragadhatok és leírhatom azt, amit eddig én csak olvashattam és... »

Bánatból öröm
Már 3 éve ismertük egymást a férjemmel, mikor úgy döntöttünk, hogy jöhet a baba. Csak a sors közbeszólt. Teltek a hónapok, és nem akart összejönni. Már túl voltunk néhány hónap gyógyszeres kezelésen, ami a peteérést segíti elő, de hiába. Végül a nőgyógyászom... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.