Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Komplikációk

A terhességem és a komplikációk

A terhességem átlagosan indult. Egy kis hányás reggelenként, izgalmak az ultrahangon. De eljött az AFP, miután már csak a komplikációk sora következett. És a komplikációkat leküzdve eljutottunk a mi kis ANGYALKÁNKHOZ!!

Az én „szülés történetem” a kislányom fogantatásánál kezdődik. Amikor férjhez mentem nem volt kérdéses, hogy jöhet e a kis trónörökös. A két csíkos teszttel 2007. 10. 18-án jelentem meg a munkahelyünkön, ahol a páromnak a lélegzete is elakadt.

A következő három hónapot zavartalannak írnám le, egy kis hányingert leszámítva nem volt semmi problémám. De ekkor következett a kötelező AFP vizsgálat (amit valaki biztos tesztnek, valaki egy kicsit bizonytalanak tart). Nekem alacsonyabb lett az érték az átlagnál, ezért a kezelő orvos (nem fogadott orvos) (01. 09.) kivizsgálást javasolt, adott is egy beutalót a SOTE I.-es számú Női Klinikájára, ahova 02. 05-ére kaptam időpontot!

Bár ott az UH-ra 1,5 órát, az orvosi konzultációra 3,5 órát kellett várnunk, legalább megnyugodhattunk, hogy semmi probléma a kicsivel.
Még két hónapos nyugalom következett, aminek azzal szakadt vége, hogy a kezelőorvos az UH alapján 3-4 hetes lemaradást mért a fejénél (BPD 68 mm)(04.02.). Még egy kivizsgálást javasolt kórházi megfigyeléssel.

Másnap korán reggel bementem a férjemmel, nagy izgalom kíséretében hogy most mi lesz, de a kórházban azt mondták, hogy nincs hely, menjek vissza holnap reggel.
Másnap a megbeszélt 9 órára ott is voltam, de még így is várnom kellett két órát, mire odavezettek az ágyhoz, amit kaptam (a matrac alatt a férjemnek katonaságból jól ismert furnérlap volt). Még aznap készítettek egy UH-ot, ami nem mutatott csak egy hetes lemaradást. És ezért az egy UH-ért voltam bent 5 napot (bár nem tudom, mit vártam, hogy majd a kórházban valahogy megnövesztik a fejét??).

A hazaengedés után nyugodt szívvel mentem a kezelő orvoshoz, de ő még egy UH-ot se készített, csak azt ráírta a leletre, amit a zárójelentésből kiolvasott (BPD 75 mm)(04.09). (Itt már nagyon gondolkodtunk, hogy mégiscsak fogadni kellene egy orvost.) A kéthetes kórházi kontroll sem mutatott semmi rosszat, ezért teljesen megnyugodtam és már nem is számítottam rossz hírre (BPD 80 mm)(04.22.).

Egy hét múlva mentem megint a kezelő orvoshoz, aki készített egy UH-ot, aminek az eredménye megint a 4 hetes eltérés az ÁTLAGtól (BPD 81 mm)(04. 30). Hiába mutattam neki a zárójelentést, a leleteket nem vett róluk tudomást és megírta a beutalót kórházi befekvésre. Mivel tudtam, hogy nem fognak velem semmit tenni, csak UH-ra szerettem volna bemenni a kórházba, pechemre pont ő volt a vizsgáló orvos aznap a kórházban. És ott a nővérke előtt közölte velem, hogy ő nem hajlandó megvizsgálni, mert ha egyszer kicsit mért, az nem változik egyik napról a másikra.

Így már nem tehettem mást, engedtem a férjem unszolásának és fogadtunk egy orvost, aki a szülés előtt egy hónappal, de elvállalt minket. És szerinte teljesen normális méretekkel rendelkezik a kis pocaklakónk (BPD 88 mm)(05. 11.).

Bár eddig is tudtam, hogy a babám farfekvéses, eddig egyik orvos sem mondta, hogy most már ne is várjam, hogy megforduljon. És így csak akkor szülhetem meg természetes módon, ha külső „erővel” megfordítják. Mivel még nem hallottam ilyenről, kérdezgettem az ismerősöket, akiknek az elmesélése alapján egy kicsit megijedtem és úgy döntöttem, hogy akkor marad a császármetszés.

Így aztán úgy történt, hogy 2008. 06. 04-én 9 óra 29 perckor 3331 grammal és 53 cm hosszal született meg Plavecz Napsugár Anna, a mi kis vakondunk. Először nekem mutatták meg, majd felöltöztették megmutatták Apának, visszahozták hozzám, és utána ismét kivitték Apának, hogy vigye le az inkubátorba felmelegedni. Amikor engem is kitoltak a műtőből egyből be a liftbe, de azt még láttam, hogy Apa rohan le a lépcsőn hozzám (bár nem voltam teljesen éber).

Nem sok idő telt el, amikor már hozták a kis csomagot, akit egyből mellre raktak és ő már szopizott is. A férjem szinte egész nap bent volt, így nem vitték el a kicsit olyan sok időre. Bár már du. 5-kor szinte szaladtam a seb ellenére, este még azért elvitték a csecsemős nővérek. Másnap korán reggel hozták is vissza. És utána más csak az esti fürdetésre adtam ki a kezemből (bár én is ott voltam szemlélőként:).
(A cikket beküldte: woroscsaj)



Elveszve!
Életem legszebb napja volt, mikor megtudtam: VÉGRE BABÁNK LESZ egy év sikertelen próbálkozás után!Nagyon boldogok voltunk a férjemmel, de július elsején a boldogságunk és minden reményünk szertefoszlott... »

Szülés régen és ma
Nagy változáson ment keresztül a bábamesterség. A régi korok rosszhírű bábáit mára már egy felkészült, felelősségtudó egészségügyi személyzet váltotta fel. A szülés ne egy rossz élmény legyen, hanem egy új család kialakulásának boldog pillanata. »





Minden jog fenntartva © 2018, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.