|
|
Kategória: Szüléstörténetek Zsotya Manó születéseEz a mi kis történetünk, hogyan jött világra a kisfiunk, aki most már több mint két éves, igazi eleven, de szófogadó kis pasi lett.Nagyon hamar eltelt az idő azóta, de még most is úgy emlékszem azokra a napokra, mintha csak tegnap történt volna. Több vaklármám után (erről is írtam cikket, ha gondolod olvasd el) 2008.08.01-én elment a nyákdugóm, jaj de örültem neki, akkor már nincs sok hátra, gondoltam. Majd jött a hétvége, de semmi, a számítógépen az időjárás jelentő oldalakat böngésztem állandóan mikor jön már front, nagyon türelmetlen voltam. Hétfő reggel olyan furcsa érzés fogott el, lehet ma? Beszéltem az orvossal telefonon, hogy elment a nyákdugóm és pár napja keményedik a hasam, megbeszéltünk egy randit másnap reggelre :-) De nekem elkezdett kicsit fájdogálni is a hasam, á, csak jósló, közben hazajött a férjem és megnézte a hasamat, mondta: - Te, ez kőkemény, menjünk a kórházba. - Nem megyünk - válaszoltam, megint az a bunkó szülésznő lesz bent tuti. Amíg győzködtük egymást, kinek van igaza, egyszer csak elfolyt a magzatvizem(2008.08.04, 19.30.),de úgy, hogy mindenem nyirkos lett. Gyorsan letusoltam remegő kezekkel és átöltöztem és raktam be egy betétet is. Mire megtettük autóval a 40-50 km-es távolságot éreztem, minden magzatvizes lett. Megálltunk a kórház előtt, Robi ment parkolóhelyet keresni, én meg elindultam a szülőszoba felé. A papucsom végig nyomott hagyott és kb. úgy klafogott a sok víztől, mintha éppen Donald kacsa közlekedne a folyóson. Megálltam a szülőszoba előtt és becsengettem, közben egy srác is mellém állt, 2 fehér zacskó volt a kezében. Persze megint elöntött a magzatvíz, de rendesen, folyt végig a lábamon. Kinyitották végre az ajtót. - Tessék? - mondta a nővérke. - Elfolyt a magzatvizem. - válaszoltam remegő hangon. - Látom. - mondta mosolyogva a nővérke, majd a sráchoz fordult, aki ott állt. - Hozott hálóinget neki? - kérdezte tőle - Nem - válaszolta a srác - én csak kaját hoztam. - Nem hozott semmi ruhát neki? - Nem. - és már nagyon zavarban volt. - Jaj ő nem hozzám tartozik! - kiáltottam fel, mindjárt jön a férjem, és szerencsére mielőtt rám erőltették volna a kaja futáros srácot (mint később kiderült), megjelent a férjem is. Megvizsgáltak, kétujjnyira tág voltam már akkor, közben még viccelődtünk is a nővérkével, miért nem tetszett a kismamának az a pasi? Majd elkezdődtek a fájások és én hülye aznap délután ettem egy kiflit kakaóval, mert az volt nálam a sláger terhességem alatt. De megbántam, mert ugye ment a hasam, ami normálisnak mondható szülés alatt. Így amikor mondtam wc-re kell menni, mindig ott termett egy szülésznő, aki benyúlt, hogy jó tényleg wc-re megyek az ábra szerint. Majd megint megvizsgáltak, ez olyan este tíz körül lehetett, akkor már bő kétujjnyit mondott az ügyeletes doki, még viccelődtem is vele, hogy akkor ugye a bő kétujjnyi, az már lazán három? Felhívták a dokimat, hogy jöjjön be, mert már alakulunk amit én is éreztem, jöttek az erősebbnél erősebb fájások, szerencsére volt zuhanykabin, mert már átengedtek a szülőszobába és ott a meleg víztől jobban el lehetett viselni. Csak azt viseltem nehezen, amikor NST-re kellett mindig felfeküdni, mert végig inkább járkáltam volna. Majd engedtek még egyszer tusolni, de amint kiment a doki, én meg megnyitottam a meleg vizet, a hasamra éreztem egy erős nyomó érzést. Kiabáltam ki Robinak, szólj a dokinak, hogy jöjjön vissza, mert jön a gyerek. A zuhanykabint és a szülőágy közötti távolság kilométereknek tűnt, szinte ugrándozva két fájás között tudtam oda elérni. Végre amikor felfeküdtem a legnagyobb problémám a fájásokon kívül az volt, hogy eldugjam a magzatvizes bugyimat, így azt a derekam alá tettem, de közben ott marad a kezem, mert az öklöm olyan jól be tudott ékelődni a derekam alá, hogy nem fájtak annyira a fájások, szóval úgy szültem, hogy közben a bugyimat szorongattam. Már éreztem az egyik nyomásnál, hogy jön ki a kisfiam feje és már csúszott is volna ki, de hirtelen visszarántotta a köldökzsinór. Ekkor gyorsan a dokim rám könyökölt és segített a kisfiamat minél előbb a világra hozni. Mint utólag kiderült, nagyon rövid volt a köldökzsinór. De így is Zsolti 10/10 Apgarral 2008.08.05-én 4 óra 30-kor egészségesen megszületett. Robi sírva vágta el a köldökzsinórt majd telefonált a nagyiknak, hogy Zsolti 56 cm és 3440 kilóval (grammal Te! - kiabáltam rá) megszületett. Hamar felépültünk a szülésből és mivel kisfiam született, augusztus 8-án már haza is mehettünk apa legnagyobb örömére, hiszem együtt nézhette már a kisfiával az Olimpiát! (A cikket beküldte: danama)
|