Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szex a fogantatásért

Végre a mi csodánk is megérkezett!

Olyan örömmel olvasom mindig mások szüléstörténetét, és régóta vágyom arra, hogy én is megírhassam, de végül inkább főként az előzmények lettek azok, amiket szeretnék megosztani veletek. Az én "kicsi fiam" már elmúlt 20 éves, édesapjával már régen elváltak útjaink. Újra férjhez mentem és szerettünk volna egy közös kis babát, hiszen olyan csendes lett a ház, mióta a fiam kirepült.

Sajnos ez nem ment olyan egyszerűen, mint ahogyan mi gondoltuk. Voltak biztató jelek, de nem akart jönni a baba. Vizsgálatról, vizsgálatra jártunk, de mindenhol azt állapították meg, hogy olyan egészségesek vagyunk, mint a makk.

Egy kisebb vagyont elköltöttünk inszeminációkra és lombikokra, de a várva várt siker elmaradt, annak ellenére, hogy mindig megtermékenyültek a petesejtjeim, és szépen osztódtak is, azonban a beültetés után nem tapadtak meg.

Még szerencse hogy szeretek csacsogni, mert a kezelések során egy várótermi beszélgetésből tudtam meg, hogy valakinek immunológiai problémája volt, és ugyanezek a tünetek fordultak nála is elő. Elkértem a doktornő nevét, elmentem a háziorvosunkhoz, és szerettem volna beutalót kérni, de nem adott. (Jó fej háziorvosom van ugye?) Felhívtam ismeretlenül ezért az immunológust, és szó szerint elsírtam neki a problémámat. Nem sokára visszahívott, és mondta: mehetünk a háziorvosunkhoz a beutalókért, (sajnos nem nyilatkozik, hogy mit mondott, kicsit remélem, hogy jól lekapta a lábáról) így kérhettünk időpontot a lakóhelyünktől egyébként távoli rendelésre. Az immunológián a doktornő rendelőjében láttam olyan aranyos tablót, mint amilyen a lombikintézetekben is van, és úgy éreztem, annyira szeretnék én is egy kis babafotót azon elhelyezni. Maga a vizsgálat beszélgetésből és vérvételből állt. Az eredmények egy részére - mivel azokat Debrecenben készítették - sajnos hónapokat kellett várni, mialatt 6-ra növekedett a sikertelen lombikjaink száma (mert azért próbálkoztunk közben is). Ahogy az eredmények megjöttek, kiderült, jól tettem, hogy eljöttem erre a vizsgálatra, hiszen az immunrendszerem olyan erős (hát persze hogy az, amikor évek óta mindent beszedtem-megettem, amire rá volt írva, hogy az erősíti az immunrendszert), hogy a megtermékenyülést követően észleli a férjemtől származó magzati fehérjéket, idegen anyagnak tekintve és megakadályozza a beágyazódást.

Szigorú orvosi ellenőrzés mellett kis dózisban szteroidot kellett szednem, hogy a normálisra gyengüljön az immunrendszerem. A doktornő úgy vélte, hogy hiába a 40 év feletti életkorom, ne siessek hetedik lombikra, mert szerinte spontán is terhes leszek egy éven belül. 2011. novemberében kezdtem szedni a szteroidot, 2012. februárjában menstruáltam utoljára. A pozitív tesztet akkor tarthattam végre a kezemben, amikor az örökbefogadó szülői tanfolyamunk már javában folyt, ugyanis időközben úgy döntöttünk a férjemmel, mi mindenképpen szeretnénk közös gyermeket, és mivel nem maradtam terhes, ezért az örökbefogadás mellett döntöttünk.

A terhességemet mindenki megirigyelheti, szinte minden hibátlan volt, még a rosszullétek is elkerültek, egyedül a szteroidok miatt a vércukorértékeim lettek olyan magasak, hogy inzulinoznom kellett magam, és diétát tartanom, ezek a gondok azonban a szülést követően teljesen megszűntek. 2012. november 27-re voltam kiírva, és már NST-re kellett járnom, amikor november 16-án, a születésnapomon még munkába menet előtt szerettem volna letudni az esedékes NST-t, de nem mozgolódott eléggé a baba, így nem engedtek már sem munkába, sem haza. Másnapra a vérnyomásom is kicsit magasabb lett, mire az orvosok a császármetszés mellett döntöttek, így végül a kiírt időpont előtt, a születésnapom másnapján (kell ennél szebb szülinapi ajándék?) 55 cm-rel, 3590 grammal megszületett Tímea, aki mire a cikkem megjelenik, már egy éves tündéri nagylány lesz, aki az egész család szemefénye, és akinek a fotóját hálával adtam oda Dr. Kovács Mónika immunológusnak, hogy azon a bizonyos tablón elhelyezze.
(A cikket beküldte: rinike)



Meddőségemről... érzéseimről....
Arra vágyom, hogy akinek a világon a legjobban szeretek, szülhessek végre gyereket, aki olyan, mint Ő, mint én, aki kettőnkből lesz. Borzasztóan érzem magam lelkileg! Eddig magam hibáztattam! Mondván milyen ember vagyok, milyen NŐ vagyok, aki még gyereket sem bír... »

Kórházi csomag
Nehéz dolog akkor kapkodni, amikor már nagyon össze kellene csomagolni... Az alábbi listát a netet találtam, szépen összeszedi mire van szükség abban a kritikus időpontban, amikor eljön a kórházba vonulás ideje. »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.