|
|
Kategória: Szüléstörténetek Timi baba születésePárommal kb. 10 hónapja voltunk együtt, amikor kiderült hogy terhes vagyok. Nem terveztük még egyenlőre a babát, de így alakult. Október volt. Természetesnek tartottuk hogy megtartjuk a magzatot. Decemberben megtörtént az eljegyzés. Március 6-án pedig megtartottuk az esküvőt, szűk család és néhány barát. Nagyon szép volt az esküvőnk! Július 7-re voltam kiírva.Terhességem alatt 18 kg híztam, megettem mindent, amit megkívántam. 36. héttől ittam a málnalevél teát, és szedtem a homeopátiás golyócskákat, a könnyebb tágulás miatt. Így utólag visszagondolva szerintem használtak. Nem gondoltam, hogy végig kihúzom a 40. hétig. Reménykedtem benne hogy 38. hét körül túl leszünk rajta. De nem így történt. Július 7-re voltam kiírva, ez egy szerdai nap volt. Vasárnap (4-én) kirándulni voltunk, és egy nagyot sétáltunk. Hétfőn reggel elment a nyákdugó, ekkor már tudtam a héten biztos meg fog születni a kislányunk. A fájásaim (az igaziak) hétfőn éjfélkor kezdődtek, 10 percesek voltak nagyjából. Kedden elvoltam, eltelt a nap, fájdogált a hasam (szintén 10 percesek). Szerdán reggel menni kellett NST-re, eredmény jó lett. Majd az orvos megvizsgált, 2 ujjnyira már nyitva voltam. Mégis hazaengedtek, kórházhoz közel lakunk úgyis. Délben elmentem tanácsadásra, a védőnőnek mondtam, hogy én már jövő héten nem jövök. Délután egyre jobban fájt a hasam. Este már kezdett elviselhetetlen lenni. Aludni sem tudtam. Csütörtök hajnal fél 4-kor irány a kórház. Megvizsgáltak, még mindig 2 ujjnyi, mentünk a szülőszobára. Előkészületek, beöntés, zuhanyzás... Férjem az előtérben várakozott, várta, hogy mikor kerülök elő. Nagyon ideges volt. Fájások már 5 percesek voltak, de nem sűrűsödtek. Sétálgattunk a párommal a szülőszoba folyosóján. A fogadott orvosom nem volt bent a kórházban szabadságon volt, és nem is volt hajlandó bejönni. Így jártam. Átadta a betegeit egy másik orvosnak, akit még csak látásból ismertem. De nagyon aranyos volt és segítőkész. A szülésznő is nagyon kedves, aranyos, barátságos volt. Jó kezek között voltam. Reggel fél 9-kor az orvos burkot repesztett, majd elfolyt a magzatvíz. Ezután sétálgattunk a férjemmel a folyosón. Nagyon jó volt, hogy ott volt mellettem, és sokat segített. Sűrűsödtek a fájások, már 2-3 percesek voltak, és egyre csak erősödtek. Fél 10-ig bírtam sétálni, a párom karját szorongatva. Fél 10-kor irány a szülőszoba, fel a szülőágyra. Olyan érzésem volt, hogy rögtön kiesik a pici lány. Akkor még nem is gondoltam, hogy nem jön ő ki olyan egyszerűen, a szülésznő mondta is. Tovább nem bírtam. A párom kint várt a szülőszoba előtti folyosón, végül úgy döntött, hogy nem jön be. De mégis ott volt a közelben és ez jól esett. 10 órakor még a kisasszony sehol sem volt, mert nem tudtam jól nyomni. Majd kicsit az orvos besegített, kétszer belekönyökölt a hasamba. Ez nem is fájt. Ki lehetett bírni, csak úgy voltam vele, hogy legyünk már túl rajta. Azt hittem sosem fog kijönni. Pár nyomás és a segítség után megérkezett a pici lányunk Tímea 10 óra 15 perckor. Semmilyen érzéstelenítőt, fájdalomcsillapítót nem kaptam. De ki lehetett így is bírni. Nagy volt a boldogság. Azt az érzést nem lehet leírni. Az orvos kiment szólni a férjemnek. Nagyon örült ő is. Timit letisztogatták, majd apukát behívták. Odatették a pici leányt a mellkasomra. Nagyon boldog voltam. Örültem, hogy a férjem is ott volt már ekkor velünk. Ekkor lettünk igazi kis család, és nagyon jó érzés volt. Majd megmérték a kisasszonyt 51 cm-rel és 3420 grammal született. Felöltöztették, és apa már babázhatott is. Engem összevarrtak, majd 2 óra múlva kivittek a szülészetre. Egy hétig voltunk kórházban, mert a leány besárgult, volt kék fény alatt és kapott vitaminokat.3220 grammal jöttünk haza a kórházból következő héten csütörtök délelőtt. Mára már Timi lassan 4 hónapos lesz, és nagyon szépen fejlődik. Boldog, egészséges, nyugodt baba. 6 kg körül van már a súlya, és kb. 63 cm. Ez a mi kis történetünk. :) Szebb szülést nem is kívánhattam volna magamnak. Remélem, sokan elolvassátok, és nem haragszotok, hogy ilyen hosszúra sikerült a történetem. Gondoltam leírom a történetem, amíg emlékszem a részletekre is. Köszönöm előre is azoknak, akik elolvassák. (A cikket beküldte: zsu0427)
|