|
|
Kategória: Szüléstörténetek Születésnapra ajándék szülést!Röviden összefoglalva: 9 hónap, 1 hónap kórház, 3,5 óra szülés, 1 csodálatos gyermek... Kislányom születése.Augusztusban kezdődött, és remélem életem végéig tart az az élmény, amit lányomnak köszönhetek. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi boldogsággal telik meg az életem 25. születésnapomon. A páromat nem akartam felhívni, gondoltam ez az utolsó felhőtlen nyaralása, és majd ha hazajön, megbeszéljük a dolgokat. A vasútállomáson 4 nap múlva sírva a nyakába ugrottam, és a fülébe súgtam. Ő csak nevetett. Akkor kezdtem én is felfogni. Fiatalok vagyunk, nem számítottunk rá, de valahogy nem merült fel, hogy ne tartsuk meg. Így kezdődött az a bizonyos kilenc hónap. Nagyon könnyű terhességem volt, nem hánytam, nem voltam fáradt, semmiben nem akadályozott az állapotom, mi pedig készülődtünk teljes gőzzel. Lakásfelújítás, gyerekszoba stb. A 8. héten megtaláltuk a kislányunk nevét, 18. héten 4D-s ultrahangon bebizonyosodott, hogy valóban lányunk születik majd. 32. hétig dolgoztam, és még terveztem is egy hónapig, ám a sors közbeszólt. A szokásos kontrollvizsgálatra először kísért el a párom. A vizsgálaton kiderült, hogy a lányunk feje nagyon lent van, a méhem előre van hajolva, és a külső méhszájam egy ujjnyira nyitva van, a lányka azonban még elég pici, akkor még nem volt 2000 gramm. Így megkaptam a beutalót a kórházba. Onnantól kezdve szigorú fekvés, egy hét múlva romlott a leletem, így alápolcolták az ágyamat is. A 35. héten már mindhárom méhszájam ujjnyira nyitva volt, a feje pedig annyira lent, hogy az orvosom szerint csak a szentlélek tartotta bent. Amikor már egy hónapja feküdtem a kórházban, és betöltöttem a 36. hetet, az orvosom szabad utat adott Miminek, leállították a gyógyszerezést, és még azon az éjszakán elkezdődtek a fájások. Alig vártam, hogy szüljek. Reggel hatkor szóltam hogy fájdogálok egy ideje, úgyhogy mentem a szülőszobára, hívtam a páromat, és vártuk a dokit. 6:45-kor megrepesztette a burkomat, és onnantól jött a feketeleves. Szerencsére infúzió nélkül gyorsan tágultam, azt hittem megőrülök a fájdalomtól, bár a párom szerint jól bírtam.:) 9:30 felé jöttek a tolófájások, és a születésnapomon, 10:17-kor kibújt a kis virágszálam. A hasamra rakták, én meg azt sem tudtam, mit kezdjek vele. Elvitték, felöltöztették, a párom megmutatta a nagyszülőknek, majd hármasban töltöttük a következő 2 órát. Ezután 3 napot még a kórházban voltunk, majd hazaengedtek, és elkezdtük a közös, csodálatos életünket. Így kaptam egy kislányt születésnapomra! (A cikket beküldte: nbandus)
|