Kategória: Egyéb a szülésről

Hogyan "kell" szülni?!

Rengeteg cikket, fórumot, szüléstörténetet olvastam. A főbb témákat szeretném a szüléssel kapcsolatban felvázolni, illetve a tapasztalataimat megosztani. Kicsit segíteni azoknak, akik még előtte állnak, vagy szeretnének állni.

Kezdjük az elején, már arról viták folynak, hogy otthon vagy kórházban szüljünk-e. Tény, hogy régen dédanyáink otthon szültek, de azt senki nem említi, hogy akkor milyen magas volt a csecsemőhalandóság, a kórházban ez mára minimálisra csökkent. Manapság szinte minden kórházban van lehetőség barátságosabb, családiasabb környezetben szülni. De szülés közben úgysem arra figyel az ember, hogy mi veszi körül. Sőt szerintem az a legjobb, ha akkor az ember lánya magára és a babára figyel.
Ekkor lép be a következő fontos dolog, hogy a kismamák nagy része már előre stresszel azon, hogy milyen lesz a beöntés, ha oxitocint kap, burkot repesztenek (én is a beöntés miatt aggódtam a legjobban), persze az ismeretlentől való félelem egészséges szinten benne van az emberben, de nem jó, ha ez irányítja a gondolatokat, mert görcsössé tesz.
Ezért sem jó, ha más "tapasztalt" anyukák, rokonok, ismerősök rémtörténetekkel szórakoztatják a leendő anyukát.
A harmadik fontos dolog, ha valaki eljut addig, hogy anyuka szeretne lenni, jusson el addig is, hogy legyen benne lelki erő, tartás. Ott, akkor muszáj kitartónak lenni és a kellemetlenségeket elviselni. Itt arra gondolok, hogy amikor a második fiamat szültem, a szomszédos vajúdóban a kismama folyamatosan elutasította a dokit, nem engedte magát megvizsgálni, hozzáteszem kb. óránként csinált vizsgálatot az orvos és nagyon rendes kedves volt. Végül a kismamát császározták az együttműködés teljes hiánya miatt (nem engedett burokrepesztést, oxit, vizsgálatot, semmit nem tágult és közben nagyon magas volt a vérnyomása).
A következő kérdés, hogy válasszunk-e orvost vagy szülésznőt. Ha valaki akar, inkább orvost válasszon, miért, mert ő dönt fontos beavatkozásokról (bár olvastam olyan pesti kórházról ahol a szülésznő csinálja a gátmetszést), bár sokan mondják, hogy hát a szülésznő van melletted, mellettem a párom volt és ő tökéletesen megfelelt.
Annyit még, az orvosok, akiknek többsége egyébként férfi tankönyvből tanulta a szülést, meg a látottakból, senki nem tudja a nőben, amikor azt mondja fájása van, mi zajlik pontosan, a doki megkérdezi, hol és milyen fájdalmat érez ebből és esetleg a vizsgálatból következtet arra, hogy jósló-e a fájás vagy sem. Minél több időt kell otthon kihúzni a fájásokkal, egyrészt gyorsabban telik az idő a szeretteink között, nem csak arra figyel az ember, hogy fáj, meg mikor jön már a következő, másrészt kevesebbet kell a kórházban vizsgálatokkal, vajúdással tölteni.
S hogy a cikk címére válaszoljak, szerintem lehető legméltóságteljesebben, természetesebben, ahogy csak lehet, az orvost és segítőit partnerszámba véve, a lelket megedzve és a testet megismerve, megfigyelve.

(A cikket beküldte: scorpiolady)

Hálapénz, orvosfogadás, mikor lesz ennek vége?
Azért írtam le a gondolataimat e témáról, mert olvastam egy cikket a hálapénzről és eléggé felháborít az egész mizéria, ami a hálapénz és az orvosfogadás körül zajlik. Emberek a megnéztétek, hogy a dokik milyen autóval járnak? Kíváncsiságból megnéztem egy... »

Szex pocakosan
A várandós nő első gondolata a gyermekáldás örömén túl, hogy most aztán soha többet szex… Ami talán érthető is, hiszen az első trimeszter tele lehet olyan áldásokkal, amit egy férfi biztos nem élne túl, nekünk, nőknek ellenben még mosolyogni is kell! :) »