Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Komplikációk

Szülés preeklampsziával

Van a terhesség alatt egy sunyi, alattomos betegség. Tünete nincs, vagy csak nagyon ritkán van, de egy pillanat alatt teheti a családot csonkává... Preeklampsziának hívják.
Egyetlen tünete a magas vérnyomás és a megemelkedett fehérjeszám. Kezeletlen esetben szövődményeket hagy maga után, látásvesztést, veseelégtelenséget. A terhességek 5%-át érinti csupán, de ennek az 5%-nak a 15%-a végződik tragédiával.


2014. március 3-an született meg a kislányunk Addig és azóta sem igazán foglalkoztam vele, hogy a kórházban azt mondtak, preeklampsziás vagyok. Nem tudtam, mi fán terem ez, az orvosom a hat hetes kontrollon azt mondta, eltúlozták a kórházban, nem az volt, de egy ismerősöm rádöbbentett, hogy azért ez egy annál komolyabb nyavalya, mintsem ne foglalkozzon vele az ember. Szerencsére náluk sem történt tragédia, de ott is csak a szerencsén és az orvosok hozzáértésén és "eltúlzott" cselekedetein múlott.

Az én történetem egy pozitív terhességi teszttel kezdődött tavalyelőtt júliusban. Augusztusban elkezdtem hányni, a vérnyomásom 130/90-nél nem ment lejjebb. Mindenki azt mondta, ez normális, biztosan kislányt várok, az első három hónap a hányásról fog szólni. Eltelt a három hónap, aztán meg három, és én még a karácsonyi ebédet is kihánytam... A havi ellenőrzéseken a nőgyógyász rendszeresen magas, 130 fölötti vérnyomást mért. De még belefér, hiszen túlsúlyos is vagyok, meg tűfóbiám van és tudom, hogy vérvétel van, nyilván felszokik a vérnyomásom.

Aztán egyik nap (már itthon voltam, nem dolgoztam), február 24-én már én mondtam a férjemnek, hogy menjünk be a kórházba, mert egész nap nem ettem semmit, csak ittam, de azt is rögtön kihánytam, már rosszul vagyok, szédülök, fáj a fejem. Bementünk a szülésre kiválasztott kórházba, vizsgálat után azonnal fel is vettek az osztályra, mondták, maradjak bent pár napot, megnézik, nem terhességi mérgezésem van-e. Egy 24 órás vizeletteszt következett, ami abból állt, hogy ml-re pontosan le kellett írnom, hogy mennyit ittam és mennyit pisiltem, minden órában. Ez szerdán volt, csütörtökön délután megjött az eredmény, a fehérjeszám normális, nem toxémiám van. Minden reggel vért vettek és vérnyomást mértek napjában többször. Én már összecsomagoltam a bőröndöm és ültem az ágy szélén várva, hogy hazaengedjenek, de beesteledett és egy orvos se jött, hogy mehetek. Mikor a nővéreknél rákérdeztem, hogy mi történt, mondták, hogy szó se lehet róla, hogy én hazamenjek, maradok szépen és holnap (pénteken) bejön egy orvos hozzám, hogy megbeszéljük a szülésbeindítást. Dehát nekem van még több, mint egy hetem, hova akarják már kikergetni belőlem ezt a kismanót?! A nővér annyit mondott, ő nem tud többet mondani, nyugodjak meg szépen és szóljak apának, hogy ma is egyedül alszik. :-(

Pénteken bejött egy kedves doktornő, elmondta, preeklampsziás vagyok, ami még nem jelent veszélyt ugyan, de pillanatok alatt csinálhat a férjemből egy gyermektelen özvegyet. Ez a betegség átmenet nélkül válthat át eklampsziává, ami görcsrohamokkal, eszmelétvesztéssel és esetleg halállal jár. Mivel mi olyan városban lakunk, ahol a legközelebbi kórház 10 km-re van, nem sok esélyem lenne a túlélésre, ha eklampsziás rohamom lenne, így nem szeretnének kockáztatni. Én akkor fel sem fogtam, hogy mit mond a doktornő, csak az kattogott az agyamban, hogy másfél héttel a kiírt dátum előtt ezek belőlem kvázi kikergetik a gyerekemet. Másnap reggel kaptam gélt a méhszájhoz, amiket menstruációs görcsök követtek. Vasárnap is kaptam, akkor már reggel is és este is, de semmi nem volt. Hétfőn indultak be a gél hatására a fájásaim, amik aztán istenesen odatettek, helyből felszállva két percesekkel indítottunk. A vérnyomásom végig 130-140 között volt, a diasztolés érték is olykor 100-on. Gyermekem mindeközben jót aludt, ő gyakorlatilag a születését is végigaludta, mikor kibújt, körbenézett, hogy miért kapcsolták fel a villanyt és a fűtést le, de aztán aludt is tovább, nem ért rá ilyenekkel foglalkozni. Szerencsére mindketten makk egészségesen távoztunk a kórházból, nekem meg mennem kellett kardiológushoz, hogy ellenőrizzük a vérnyomásomat, mert szülés után meg pár hétig fennáll a veszélye az eklampsziának. Otthoni vizeletvizsgálat tesztcsíkkal, rendszeres vérnyomásmérés elengedhetetlen volt, a mindennapjaim részévé vált, mint a szoptatás.

Ez már idestova egy éve történt, de mint írtam az elején, eddig nem tartottam fontosnak, nem fogtam fel a súlyát, mekkora galibát tud okozni, ha nem veszik eszre időben.
Most azért írok, hogy minden kismama, aki a harmadik trimeszterben jár, nézze a vérnyomását rendszeresen és szerezzen be a patikából vizelettesztcsíkot, és amint 140 fölötti az értek, vagy fehérje van a vizeletben, jelezze ezt az orvosának Más tünete nincs és mégcsak rosszulléttel sem jár, csak igen ritka esetben szemvibrálással, szédüléssel. Jobb erre gondolni hamarabb és sajnos ezt nem nagyon szokták reklámozni sehol, sok ember azt se tudja, hogy a betegség létezik. (Én személy szerint a dr.House egyik epizódjában hallottam róla először és a szülésemig azóta se.)
Mindenkinek jobb, ba időben észrevesszük a tüneteket, mert elég komoly következményei, szövődményei lehetnek
(A cikket beküldte: k_nm)



Babázzunk
Bébi mindenek előtt! Ne értsetek félre, de amikor második gyermeket akarta a párom, családja és én köztem ingott, hiszen még csak 2 éve voltunk együtt. Tudom sokkal nehezebb egy férfinak elszakadni az anyjától, mint nekünk nőknek. Páromban az a picike hiba van,... »
Az élet ajándéka
A történet akkor kezdődött,amikor végre betöltöttem a 18. életévemet. Kitűnőre végeztem a helyi gimiben, és felvételt nyertem egy 180 km-re lévő főiskolára. »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.