Kategória: Szüléstörténetek

Szülés férfiszemmel

Kisfiam születésének története. Sok érdekes történetet elolvastam már ezen az oldalon, gondoltam megosztom veletek az én történetemet is, meg hát, tudja meg mindenki, milyen ügyes és erős az én gyermekem anyukája.

A kiírt időpont előtt pont egy héttel, éjfél után kelt a párom, hogy elfolyt a magzatvíz. Félkómásan azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Indulás a kórházba. A vizsgáló előtt ahová menni kellett már várt egy apuka.
Ellátott egy jó tanáccsal: Jól nézem meg melyik szülőszobában leszünk (a falon lévő képek segítenek), hogy később visszataláljak, ha a gyerekkel elmegyek. Várakozás közben telefonáltam anyósoméknak, hogy mi a helyzet. Ők kb. egy óra körül értek be. (Egy kicsit korán.) Előkészítés után felmentünk a szülőszobára, ekkor találkoztam újból az apukával akinek már meg is született a gyermeke. (Gyors volt, max. 30 perc.)
A szülőszobában lassan telt az idő, eleinte semmi fájdalom nem volt, majd lassan erősödtek a fájások. Én már-már elaludtam, de a szülésznő 15 percenként jött és végezte a dolgát, nagyon segítőkész és kedves volt.
Néha hallottunk kiabálást majd gyereksírást. Front lehetett, mert sok gyerek született akkor éjszaka. Reggel hét órakor érkezett a váltás. Új szülésznő jött, aki szintén nagyon barátságos volt. Párom erősebb fájásoknál szívta a gázt, addig amíg egyszer el nem kezdett hányni.
A szülésznő megnyugtatta, hogy minden rendben ez hat-hét cm-es tágulásnál szokott előfordulni. Ezután már nem szívta a gázt. Megérkezett a fogadott orvos is. Innentől felgyorsultak az események. Bekötötték az oxitocint.
Eddig sem volt könnyű dolga a kismamának, de ezután szinte folyamatos fájások voltak, a gép szinte végig 120 körül mutatta a fájás erősségét. (Azt hiszem, ennyi a maximum.) Én folyamatos derékmasszírozással, és arctörölgetéssel próbáltam segíteni. A vért nem nagyon bírom, így nem nagyon néztem oda, hogy az orvos mit csinál. Végül is 8 óra 50 perckor megszületett a kisfiunk. Először nem akart felsírni, de utána meg már alig akarta abbahagyni. Én mentem a gyerekkel, miután rendbe tették, odamentem hozzá gyönyörködni benne.
Amikor megsimogattam a kezét, megfogta az ujjamat, ez mindennél többet ért nekem.
Minden férfitársamnak csak ajánlani tudom, hogy menjenek be a szülőszobába. Felejthetetlen élmény. Vért nem lát az ember, ha nem akar.
Végezetül elismerésemet szeretném kifejezni minden egyes anyukának, már-már ember feletti teljesítmény az, amit egy szülés alkalmával végigcsinálnak.
Különösen büszke vagyok az én páromra, aki nyolc órás vajúdás után egy hang nélkül szülte meg a gyermekünket.

(A cikket beküldte: laci27)

Hoppácska születése... :)
2004. december 2-án, két héttel az első negatív teszt után, újfent elmentem a gyógyszertárba, ezúttal kihangsúlyoztam, hogy a legbiztosabb terhességi tesztet kérem. A nő oda is nyújtott egyet, mondván, hogy ez a tuti, már 2 napos terhességet kimutat. Na, mondom ez... »

Szülőnek lenni, mikor véget ér a felhőtlen boldogság
A mi történetünk nagyon szépen indult, megismerkedtünk a Férjemmel, esküvő és babavárás, mint a nagy könyvben. 2006 márciusában megszületett első gyermekünk, Dominik, és igazi család lettünk. Kicsikénk szépen fejlődött, szinte náthás sem volt soha. Egészen húsz... »