Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Az én terhességem...

Sokak szerint nem lehetséges mégis igaz!

A történet az életem és az orvostudomány egyik nagy csodája. Bár miután átéltem és utánaolvastam, sok hasonló esetet találtam. A mi történetünk 2012 novemberében kezdődött...

A férjem és én 2012 nyarán éreztük úgy, hogy itt az ideje a családalapításnak. Bele is fogtunk annak rendje és módja szerint. Három hónap várakozás után, november 5-én pozitívat teszteltem. Boldogok voltunk. Két héttel később mentem az első vizsgálatra, ahol újabb meglepetés ért minket. - Ikrek - mondta az orvos. Először meglepődtem, de belegondoltam, hogy sok iker van a családban, így már nem is volt akkora szenzáció, hogy én is két babát hordok a szívem alatt. Mindenki örült, terveztük a jövőt. Azután november 24-én megtörtént a baj (6 hetes 5 napos voltam)...

Egész nap éreztem, hogy valami nem stimmel, de a feszülő, szurkáló érzést a babák növekedésének tudtam be... Tévedtem. A szurkálás görccsé erősödött, majd mikor vérezni kezdtem, rohantunk az ügyeletre. Az orvos megvizsgált, ultrahang vizsgálatot csinált. Nem látott szívhangot, csak azt, hogy tele a méhem vérrel. De mivel minden szépen halad, várjunk és bízzuk a természetre a tisztulást, ha nem muszáj, ne avatkozzunk bele... Bent tartottak a biztonság kedvéért, a másnap vizsgálaton kiderült, szépen tisztulok és más teendő nincs. Mehetek haza. Mivel nem volt műszeres beavatkozás, egy ciklust várjunk meg és próbálkozhatunk tovább.

Hazamentünk és próbáltuk feldolgozni a történteket. A férjem szülei Svédországban élnek, hozzájuk készültünk, de nem volt kedvem utazgatni, így kértem a férjemet, hogy maradjunk itthon. Teltek-múltak a napok, hetek, vártam a menstruációm, de hiába telt el négy hét, aztán öt, nem jött meg.
A kedvem nem volt a régi, a közérzetem romokban, a gyomrom vacakolt és sokat volt hányingerem. Arra gondoltam, hogy a vetélés miatt felborult a hormonháztartásom és kicsit magam alatt is voltam... A férjem unszolására, miután hat hét elteltével sem jött meg, elmentem az orvosomhoz. Elmondtam mi a helyzet. Szinte ugyanazt mondta, amire én is jutottam, de azért elküldött a laborba vérvizsgálatra. Gyorsan készen lett az eredmény, már aznap este mehettem vissza hozzá.

Mikor bementem, fehér volt mint a fal és kérte, hogy feküdjek fel a vizsgálóasztalra, mert valamit mindenképpen látnia kell. A férjemmel mi is ledermedtünk. felfeküdtem és elkezdett vizsgálni. Kérdeztem mi a baj? Rosszak az eredmények? Rákos vagyok? Erre azt válaszolta, hogy amíg nem látja, mi van odabent, addig nem mondana semmit. Az életem lepergett a szemem előtt és a szívem majd ki ugrott a helyéről. Bekapcsolta a gépet és elkerekedett a szeme... Amit ezután mondott, soha életemben nem felejtem el: "Tirza, kapaszkodj meg, én is alig hiszem, de TERHES VAGY!"
Úgy ért ez a mondat, mintha jeges vizet öntöttek volna rám. Mondom micsoda?! Az hogy lehet? Nem jött meg a vetélés óta. Hány hetes? Harald, a férjem egy szót sem szólt, csak bámult az orvosra meg rám... Erre a dokim közli, hogy a mérete alapján olyan 12-13 hetesnek saccolja, de azonnal szól egy kollégájának, hogy ő is nézze meg. Telefonált és öt percen belül bejött egy számomra ismeretlen orvos. Az enyém felvázolta mik az előzmények és kérte, hogy ő is nézzen meg. A másik doki nézte a véreredményt, a korábbi leleteimet, azután a monitort és csak hitetlenkedett, hogy ő a 20 éves pályafutása alatt ilyet még nem látott. Legalább 20 perces vizsgálat után ő is kijelentette, hogy terhes vagyok, a méretek szerint 13 hetes, ami az utolsó mensimmel is egybevágott. És minden arra utalt, hogy egészséges. Ez volt a 12. hetes kötelező ultrahang vizsgálatom is egyben. :D 2013. január 10. este 6 óra volt ekkor.

Hogy ez hogy lehetséges? Senki sem érti. Az orvosok szerint kétpetéjű ikrek voltak és az egyikükkel valami baj volt és felszívódott, de a másikuk túlélte. Hogy miért nem látták az ultrahangon? Nem tudom. Talán a sok vér miatt, vagy még túl kicsi volt, vagy a gép volt rossz, vagy az orvos hibázott? Nem tudom, de nem is érdekel. Csak az, hogy azóta kiderült: kislányt várok. Egy igazi kis csodát, egy kis angyalt, akit az ég küldött és akire az égiek vigyáztak és vigyáznak most is.

Kicsit hosszú lett a történet, de ezt rövidebben nem lehetett leírni. Aki nem hiszi el, az nem hiszi. Nem baj. Azért írtam le, hogy erőt adjak mindenkinek és hogy higgyetek a csodákban, mert igenis vannak!
A kislányunk a Swea Maddalena Sehjer nevet kapja majd.
(A cikket beküldte: Tirza13)



Aki nem hisz benne, ne is próbálkozzék
Azokhoz szólok, akik már mindent kipróbáltak, és nem ijednek meg ha esetleg egy elvontabb, sokak által nevetségesnek tűnhető módszert próbálnak arra, hogy gyermekük, netán olyan nemű gyermekük és olyan egészségi állapotú gyermekük születhessen, amire álmodtak »
Az élet úgyis hozza…
…Hányszor halljuk másoktól, hányszor biztatjuk magunkat ezzel? És milyen igaz, mert sosem tudhatjuk, mi kerekedik ki a dolgokból akár egyetlen egy nap leforgása alatt… Egy nap alatt megváltozhat az egész életed! Egyetlen perc is elég és máris máshogy nézel a világra. »




Minden jog fenntartva © 2020, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.