|
|
Kategória: Az én terhességem... Sokak szerint nem lehetséges mégis igaz!A történet az életem és az orvostudomány egyik nagy csodája. Bár miután átéltem és utánaolvastam, sok hasonló esetet találtam. A mi történetünk 2012 novemberében kezdődött...Egész nap éreztem, hogy valami nem stimmel, de a feszülő, szurkáló érzést a babák növekedésének tudtam be... Tévedtem. A szurkálás görccsé erősödött, majd mikor vérezni kezdtem, rohantunk az ügyeletre. Az orvos megvizsgált, ultrahang vizsgálatot csinált. Nem látott szívhangot, csak azt, hogy tele a méhem vérrel. De mivel minden szépen halad, várjunk és bízzuk a természetre a tisztulást, ha nem muszáj, ne avatkozzunk bele... Bent tartottak a biztonság kedvéért, a másnap vizsgálaton kiderült, szépen tisztulok és más teendő nincs. Mehetek haza. Mivel nem volt műszeres beavatkozás, egy ciklust várjunk meg és próbálkozhatunk tovább. Hazamentünk és próbáltuk feldolgozni a történteket. A férjem szülei Svédországban élnek, hozzájuk készültünk, de nem volt kedvem utazgatni, így kértem a férjemet, hogy maradjunk itthon. Teltek-múltak a napok, hetek, vártam a menstruációm, de hiába telt el négy hét, aztán öt, nem jött meg. A kedvem nem volt a régi, a közérzetem romokban, a gyomrom vacakolt és sokat volt hányingerem. Arra gondoltam, hogy a vetélés miatt felborult a hormonháztartásom és kicsit magam alatt is voltam... A férjem unszolására, miután hat hét elteltével sem jött meg, elmentem az orvosomhoz. Elmondtam mi a helyzet. Szinte ugyanazt mondta, amire én is jutottam, de azért elküldött a laborba vérvizsgálatra. Gyorsan készen lett az eredmény, már aznap este mehettem vissza hozzá. Mikor bementem, fehér volt mint a fal és kérte, hogy feküdjek fel a vizsgálóasztalra, mert valamit mindenképpen látnia kell. A férjemmel mi is ledermedtünk. felfeküdtem és elkezdett vizsgálni. Kérdeztem mi a baj? Rosszak az eredmények? Rákos vagyok? Erre azt válaszolta, hogy amíg nem látja, mi van odabent, addig nem mondana semmit. Az életem lepergett a szemem előtt és a szívem majd ki ugrott a helyéről. Bekapcsolta a gépet és elkerekedett a szeme... Amit ezután mondott, soha életemben nem felejtem el: "Tirza, kapaszkodj meg, én is alig hiszem, de TERHES VAGY!" Úgy ért ez a mondat, mintha jeges vizet öntöttek volna rám. Mondom micsoda?! Az hogy lehet? Nem jött meg a vetélés óta. Hány hetes? Harald, a férjem egy szót sem szólt, csak bámult az orvosra meg rám... Erre a dokim közli, hogy a mérete alapján olyan 12-13 hetesnek saccolja, de azonnal szól egy kollégájának, hogy ő is nézze meg. Telefonált és öt percen belül bejött egy számomra ismeretlen orvos. Az enyém felvázolta mik az előzmények és kérte, hogy ő is nézzen meg. A másik doki nézte a véreredményt, a korábbi leleteimet, azután a monitort és csak hitetlenkedett, hogy ő a 20 éves pályafutása alatt ilyet még nem látott. Legalább 20 perces vizsgálat után ő is kijelentette, hogy terhes vagyok, a méretek szerint 13 hetes, ami az utolsó mensimmel is egybevágott. És minden arra utalt, hogy egészséges. Ez volt a 12. hetes kötelező ultrahang vizsgálatom is egyben. :D 2013. január 10. este 6 óra volt ekkor. Hogy ez hogy lehetséges? Senki sem érti. Az orvosok szerint kétpetéjű ikrek voltak és az egyikükkel valami baj volt és felszívódott, de a másikuk túlélte. Hogy miért nem látták az ultrahangon? Nem tudom. Talán a sok vér miatt, vagy még túl kicsi volt, vagy a gép volt rossz, vagy az orvos hibázott? Nem tudom, de nem is érdekel. Csak az, hogy azóta kiderült: kislányt várok. Egy igazi kis csodát, egy kis angyalt, akit az ég küldött és akire az égiek vigyáztak és vigyáznak most is. Kicsit hosszú lett a történet, de ezt rövidebben nem lehetett leírni. Aki nem hiszi el, az nem hiszi. Nem baj. Azért írtam le, hogy erőt adjak mindenkinek és hogy higgyetek a csodákban, mert igenis vannak! A kislányunk a Swea Maddalena Sehjer nevet kapja majd. (A cikket beküldte: Tirza13)
|