|
|
Kategória: Szüléstörténetek Petra érkezése 3 év távlatábólNem tudom, sikerül-e visszaemlékeznem, hogyan is érkezett meg az én, ma már 3 éves drága nagylányom, de megpróbálom leírni :)Anya lettem és ez a legjobb dolog a világon, bármilyen nehéz is volt. Igaz, én azt vallom, szülőnek lenni egy életen át tartó rettegés. Napra pontosan tudom, hogy október 3-án fogant. Amikor egy napot késett a menstruációm, már tudtam: baba lesz. Olyan női megérzés. Hamarosan be is igazolódott, hisz doktorbácsi is megerősítette. A terhességem nagyjából problémamentes volt, leszámítva a terhességi diabetest és a 26. héttől tartó haskeményedést. A cukorral csak diétáznom kellett, a keményedésre pedig magnéziumot szedtem. Nade, rátérek az érkezésre. Apukás szülés volt, utólag csodálatos, akkor egy borzalom és hosszú. Június 19-én a fóliánkat gazolgattam, de nem történt semmi. Hétfőn éjjel azaz 21-én fél háromkor arra ébredtem, nagyon fáj a derekam. Nem ijedtem meg, sétálgattam. Már akkor sem bírtam feküdni. Megvártam, amíg a Mama elmegy dolgozni, nehogy idegeskedjen egész nap. Reggelre egyre jobban fájt a hasam is. Tisztában voltam vele, ebből baba lesz. Fél 12-re kellett volna NST-re mennem, így mondtam Apának, induljunk el, hisz 40 percre volt a kórház és tudtam, hogy bent tartanak majd. Felcaplattunk a szülészetre, közölte is az ügyeletes dokibá, hogy ez egy megindult szülés, fáradjak be. :) Soha életemben nem nyafogtam a fájdalmak miatt, így azt gondoltam, bírni fogom, de menet közben rájöttem, hogy a fájdalomküszöböm a 0 alatt van. Csináltak egy ultrahangot, 3 kg-ra becsülte a gép a babót. Dokibá azt mondta, erre ő kíváncsi lesz és elviharzott. Megmutatták a helyemet az osztályon, mondván még van idő. Én pihenni nem tudtam, 5 perces fájásaim voltak végig. Éjjel immár 24 óra ébrenlét után kértem fájdalomcsillapítót, de nem kaptam. Utólag nem bánom, de akkor bármivel felért volna Nem igazán ment a tágulás. Nyöszörögtem, jajgattam, olyan hisztis forma vajúdó nő lett belőlem. Amikor sétáltam rám szóltak, feküdje le aludni. Na puff, nekem ez nem ment, mire becsuktam a szemem, már jött egy fájás. A beöntést 22-én hajnali 5 órakor kaptam meg, ekkor már eltelt 26 és fél óra. Elég sokáig sikerült tartogatni, majd zuhanyzás. Akkor a meleg víz nagyon sokat segített. Az osztályon csak langyos volt, pedig kiengedtem volna az összeset. Oxitocin infúzió, majd 6 órakor burkot repesztettek. Itt elfelejtették közölni, hogy mekóniumos a magzatvíz. :( Ebből nagyobb baj is lehetett volna. Apa 6-ra odaért. Innen én tényleg teljes hisztiben voltam. Ültem labdán, álltam, hogy csússzon lejjebb a gyerek, könyörögtem fájdalomcsillapítóért, császárért, de nem lett egyikből se semmi. Tettem nagy kijelentéseket, hogy soha többet szülés, stb... Közben már annyira kifáradtam, hogy éreztem, leesik a fejem. Egyszer csak jött az a bizonyos székelési inger. Az első nyomásnál kicsi hang jött ki belőlem. Nem szidtak le, de mondták, hogy a nyomásba fektessem az erőt. Pedig olyan jól esett volna hangosan nyögni. Volt nem egy tolófájásom, de baba még sehol. Ekkor már kitörve magamból kérdeztem, mi lesz már, mert nem bírom. Drága szülésznő biztatott, a következőre meglesz a feje. Hát a fájás után közölték, a haja kint van. :( Én egy görögdinnyét éreztem a lábam között. Jött még egy fájás, majd gátmetszés segítségével, június 22-én délelőtt 10 óra 13 perckor, 31 óra elteltével megszületett az én Drágám, 3650 grammal és 53 centivel, köldökzsinórral a nyakán, 10/9-es apgarral. Mivel ő is nagyon elfáradt, oxigént kapott 2 órán át inkubátorban és felvitték a PIC-re. Én ebből akkor semmit nem fogtam fel, kétszer elájultam utána, amit azzal magyaráztam, hogy elaludtam. :) Egy hetet töltöttünk bent, mert a mekóniumos magzatvíz miatt antibiotikumos kezelést kapott. Itt még gyorsan elmesélek egy sztorit, Én már az anyaszálláson voltam, ahol egyszer csörgött a telefon. Egyedül voltam. Annyit mondtak, a Petra anyukáját keresik. Szó se róla, majdnem rosszul lettem, de ezért kerestek: „kedves anyuka, ne haragudjon, tudjuk, hogy fáradt és nem szoktunk ilyet csinálni, de jöjjön fel, mert már nem bírjuk elviselni a kislánya kiabálását." Ugye csak etetési időben szabadott ott lenni, meg maximum utána 10 percet. A kislányomnak ez a stílusa azóta is megvan. Határozott, makacs, nagyszájú kis hölgyemény lesz :) Biztos maradtak ki részletek, de a lényeg meg van: hosszú volt, fájdalmas, de gyönyörű és amint megszületett Petra, jött az a felejtő hormon és már szültem volna megint. (A cikket beküldte: rena8484)
|