Kategória: Szüléstörténetek

Nándi születése

A történet ott kezdődik, hogy 2007 tavaszán próbálkoztunk a babával, meg is fogant rögtön elsőre csak az volt a baj, hogy a doki nem talált szívhangot és el kellett vetessem. Ez nagyon megviselt és úgy éreztem soha többé lehetek kismama. De szerencsére nem így lett. Ősszel megint terhes lettem és boldogan eltöltött 9 hónap után megszületett a kisfiam.

Nándival július 31-re voltam kiírva, de a dokim akkor pont szabin volt így megbeszéltük a helyettesével, hogy ő lesz értesítve. 30-án be kellett mennem hozzá, hogy megnézze minden rendben van-e. Megvizsgált és azt mondta, hogy másnap szerinte biztosan megszületik a baba és ezért másnap reggel feltétlenül menjek be. Úgy is lett, bementem 8-ra, hogy a 9 órás nagyviziten is meg tudjanak vizsgálni. Ott azt mondták, hogy ma még biztosan nem fogok szülni. Hát nem szültem. Kivártuk a 4-ét mikor a dokim megint ügyeletes volt. Éjfélkor kezdődtek a jósló fájások, nem volta nagyon erősek csak annyira, hogy ne tudjak túl mélyen elaludni. 9-kor burkot repesztettek, mert már 2 ujjnyira ki voltam tágulva. Utána a szokásos vizsgálatok, beöntés. Közben megérkezett a párom. A szülésznő biztat, hogy délre, de legkésőbb 1-re megszületik, hát nem így lett,kb. akkor kaptam oxitocint, mert nem voltam rendesen kitágulva. Ekkortól egyre erősödtek a fájások. Szerencsére nem volt senki az alternatívba így szinte végig ott voltam, időnként kijöttem tusolni meg ellenőrizték, hogy hogy állok. Ha jól emlékszem 4 körül mentem be a szülőszobára és pontban 5 órakor megszületett Nándi 4130 grammal és 51 centivel. Apa elvágta a köldökzsinórt, leszívták a folyadékot és utána felsírt amit az apuka fel is vett, meg le is fényképezett. utána mellkasomra tették a babát, az valami fantasztikusan jó érzés volt. Itt én naiv azt hittem, hogy a nehezén már túl vagyok pedig nem. A méhlepény nem akart leválni. A doki meg akart műteni, mert nagyon véreztem, de nem volt a közelben 1 aneszteziológus sem így szó szerint ki kellett tépnie belőlem, ráadásul nem akart kiférni és ahhoz is vágni kellett. Utána az egyik kezembe folyadékot pótoltak a másikba vért, így aludtam kb. 6-9. a szülőágyon. Akkor még mindig nem bírtam felkelni annyira szédültem, hogy 9-kor oda hozták nekem a babát. Vissza a szobába csak 11-kor tudtak vinni. De addig a párom végig mellettem volt és ez nagyon sokat jelent nekem.

(A cikket beküldte: sutoczkine)

Életet adtam egy Csodának
Hosszas tanakodás után eldöntöttük, babát szeretnénk. Ennek a kis történetnek az élményeit szeretném veletek megosztani! Hol is kezdjem...én is elolvastam az összes szüléstörténetet itt az oldalon, mielőtt teherbe estem. »

Cukorbetegen gyermekre vállalkozni nehéz, de nagyon megéri!
Nagyon sok történetet elolvastam, ez vezetett ide, hogy megosszam veletek, hogy milyen nehéz cukorbetegen 32 évesen gyermeket vállalni, ráadásul 14 hónap elteltével ismételni. Mi csodának tartjuk a párommal! Két kisfiam születését írom le. Köszönöm, aki ilyen hosszan kitart és elolvassa. »