Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Tervezés és időzítés

Életem Ausztriában 9. – Ó, az a peteérés…

A vetélés után nagyon a padlón voltam lelkileg, az első három hónap nagyon-nagyon nehéz volt. Türelmetlen voltam a lányaimmal, sokat sírtam és semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy terhes lehessek megint. Decembertől kezdtünk próbálkozni, de semmi, pedig iszonyú sok tesztet telepisiltem. Végül tavasszal visszamentünk biorezonancia-vizsgálatra. Hát kiderült, hogy szeptemberben igencsak vissza kellett volna mennem kontrollra. Mert a homeopátiás cseppektől szépen helyreállt ugyan a veséim működése, és feloldódtak a lerakódott méreganyagok a szervezetemből, ám kiürülni nem tudtak, csak ott keringtek körbe a véráramban, nem csoda, hogy nem maradt meg így a baba. Most újabb hathetes tisztítókúra következett újabb cseppekkel, amik kipucolták a véremből a méreganyagokat, és így már készen állt a szervezetem egy újabb jövevény fogadására.

Közben ettől függetlenül elmentem a nőgyógyászomhoz is, hogy mielőbb babát szeretnék, de még nincs. Ő csak legyintett, hogy vetélés után idő kell a szervezetnek a regenerálódáshoz, de ha anyuka ilyen türelmetlen, akkor megsürgethetjük egy kicsit a dolgot – és felírt nekem két adag Clomifen-t, ami ugye a peteérést segíti elő. Olvasgattam a neten a mellékhatásait, és nagyon tanakodtam, hogy kell-e ez nekem, hiszen eddig szerintem volt peteérésem… Viszont mellékhatásként állt az is, hogy gyakoriak a Clomifen szedését követően az ikerterhességek, én pedig mindig is nagyon szerettem volna ikreket.

Amikor letelt a hathetes tisztítókúra, és elkezdtem az új ciklust, akkor egy reggel ott ültem az első Clomifen tablettával a kezemben, és hirtelen olyan pánik jött rám a felelősségem tudatában, hogy teljesen leizzadtam két másodperc alatt. Vegyem be, ne vegyem be… Végül úgy gondoltam, egy életem, egy halálom, jöhetnek az ikrek – és bevettem.

Teljesen biztos voltam benne, hogy én még áprilisban ikerterhes leszek. Igaz a teszt negatív lett egy nappal a nemvárt után, de én mégis biztos voltam benne. És akkor megjött. Na hát én úgy sírtam, mint a záporeső. A férjem meg mérges volt, mondta, hogy dobjam ki azt a gyógyszert a szemétbe, és hagyjuk ezt az egész babatémát, mert nem lehet rám ismerni, annyira rágörcsöltem már erre. Itt van a két szép kislányunk, örüljünk nekik és legyünk boldogok. A legrosszabb az volt, hogy tudtam, hogy igaza van… De mégis olyan elemi vágyat éreztem, hogy márpedig én terhes akarok lenni! Így utólag nézve tényleg érthetetlen a dolog, biztos hormonális lehetett, de akkor minden gondolatom csak ekörül forgott.

Jött a következő ciklus, bevettem a második adag Clomifen-t, de akkor már valahogy nem voltam biztos a dolgomban. Ráadásul olyan hangulatingadozásaim lettek a hormonoktól, hogy valami hihetetlen. Május 10-én volt peteérésem, amit az ovulációs teszt is kimutatott, és egész nap a falat vakartam, annyira kekszelhetnékem lett. Írtam a férjemnek egy sms-t, hogy ma hamar jöjjön haza a munkából, mert eljött a nagy nap. Jött is szegény, csak éppen itt volt a két kisgyerekünk… Mire este hétkor ágyba dugtuk őket, a libidóm már a béka feneke alatt volt, és rámjött a sírhatnék, hogy ezt a hónapot is eltoltuk. Andy megint begurult, hogy ő aztán nem ismeri ki a nőket, direkt hazarendelem hamarabb, aztán meg itt siránkozok. Végül csak együtt voltunk este, de én már tudtam, hogy veszett fejsze nyele ez a hónap is.

Aztán nem jött meg. Volt itthon egy halom teszt, nagy félve csináltam egyet – hát egy szabad szemmel alig látható, halvány csíkocska. Rohantam a Schleckerbe venni még másfajta teszteket, és a következő kettőn is ott volt az alig-alig látható csík. Délután kérdeztem a férjemet, hogy ha az ablaknál a fény felé tartja a teszteket, akkor ő is lát-e valamit? Ő nem.

Két nap múlva aztán már ő is látta az egyre erősödő csíkokat! Ott volt a pocakomban a következő lakó!!!

Madarat lehetett volna velem fogatni, úgy örültem neki, hogy végre valahára, csak összejött a baba.
(A cikket beküldte: Tittike1982)



Az első trimeszter kellemetlenségei
Van, aki szerencsésebb és megússza, van, aki kevésbé és nem szabadul az első trimeszter kellemetlenségeitől... Hányinger, émelygés, fáradság, rosszkedv, szédülés, akár ájulás. Mindezek előfordulhatnak az első trimeszter során. Ilyenkor azt kell szem előtt... »
Terhesnaptár - 4 hetes terhesség
Gratulálok! Ezt a szót még sokszor fogod hallani. Szerintem már vagy százszor rápillantottál a kis csíkra a terhességi teszten, hogy megbizonyosodj róla, hogy nem tűnt-e el. Ha egyszer megjelent, akkor szinte biztos a terhességed. »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.