Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: A baba elvesztése

Missed ab

Évek óta vágytam már babára, de valahogy sosem volt megfelelő az időzítés. Vagy albérletben laktunk, vagy a munka és az iskola mellett nem fért volna bele a képbe. Valami ok mindig volt, amiért halogattuk. Több mint egy évvel ezelőtt végre mind a ketten úgy ítéltük meg, hogy most már bele merünk vágni.

Teltek a hónapok, semmi nem történt a sok negatív teszten kívül. Idén tavasszal megelégeltem és elmentem orvoshoz. Vérvétel, ultrahang, stb. Sajnos az eredményeim nem lettek tökéletesek. Az orvos egyből fel is írt egy adag clostit. Megbeszéltük, hogy a következő mensinél elkezdem szedni.

Vártam, várakoztam, csak nem akart megjönni. Egyik reggel azzal a gondolattal keltem, hogy ha már van otthon egy tesztem, csak megcsinálom már, bár úgyis negatív lesz. És csodák csodájára, életem első pozitív tesztjével találtam szemben magam. Mit ne mondjak, volt öröm. Következő héten el is kocogtam a dokimhoz és újságoltam nagy örömmel mi a helyzet. Ultrahangon is lehetett már látni, meg volt a boldogság, hogy még gyógyszer sem kellett. Pár nappal később viszont elkezdtem barnázni.

Azonnal mentünk az ügyeletre. Megvizsgáltak, minden oké volt, csak lehetséges, hogy alacsony a progeszteron szintem, ezért írt is fel. Két hét múlva visszamentem a dokimhoz, megvizsgált, minden rendben volt, volt szívhang. Írt még fel utrogestant és egy hónap múlva találkozunk.

Gyorsan el is ment ez a pár hét, igaz, sokat hánytam, meg elég sokat görcsöltem, de a barnázás elmúlt, így én is megnyugodtam. 11 hetesen nagy remények közepette mentünk a párommal a következő ultrahangra, hogy már biztos kisbaba alakja lesz, nem csak egy paca. Ahogy elkezdődött a vizsgálat, láttam a monitoron, hogy valami nagyon nincs rendben. És amikor az orvos benyögte, hogy hát baj van, nincs szívhang, összeomlott a kis világom. Másnap mentünk a kórházba műszeres befejezésre. Életem legrosszabb pár napján vagyok túl. Szerencsére a párom mindenben támogat.

Igazából nem is csak szomorúságot érzek, hanem mérhetetlen dühöt és haragot, hogy miért pont velem történik ez. Amikor úgy vigyáztam rá. Nem dohányzok, nem iszok, még a kávéról is lemondtam, más meg magasról tesz rá, hogy terhes vagy nem is akar gyereket és egészséges babája születik. Ez az, ami nem fér bele a fejembe. Tudom, hogy sokan még rosszabb helyzetben vannak. Innen kívánom nekik a sikeres és boldog babavárást. Köszönöm, hogy kiírhattam a bánatomat és hogy elolvassátok.
(A cikket beküldte: Audrey89)



Zoé Angyalka Öröksége
SMA - Izomsorvadás... gyermekhalál... Ezek után babád lehet-e... megteheted-e... akarod-e... Nem az első vagyok, akinek sikerült. Jelenleg még hihetetlen :) Azt kívántam a születésnapomra, hogy egészséges legyen a babám. Hordozó ugyan. De beteg sosem lesz. Nekem jelenleg, ennyi elég. »

A tökéletes magány - vetélés, missed ab
Amióta az eszemet tudom, szerető, érzelmileg stabil, egymást segítő és minden téren támogató családban élek. Ha örömöm, sikerélményem, vagy bánatom volt, mindig elmondhattam valakinek, és én is mindig meghallgattam másokat, életem mindennapos élménye volt a valódi... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.