Kategória: Szüléstörténetek

Kislányom születése

Sokat gondolkoztam rajta, hogy leírjam-e a szüléstörténetemet, de úgy döntöttem: IGEN! :-) Végre rászántam magam, hogy megosszam Veletek azt, ami a legcsodálatosabb dolog a világon: a terhesség, a szülés, az anyaság és mindezek közül a legfontosabb: a szeretet...

Szóval... kezdjük a legelején. Párommal régóta barátok voltunk, mielőtt egy pár lettünk. Tavaly márciusban komolyabbra fordult köztünk a kapcsolat, mert már régóta éreztünk mindketten valamit... És egy párrá váltunk :-) Éreztem, hogy Ő az, akitől gyermeket szeretnék. Nem is sokáig gondolkoztunk rajta, így belevágtunk. Augusztusban sikerült teherbe esnem.
A terhességem nem éppen volt "tökéletes", mivel a 22. hétig (igen, a 22. hétig!) hánytam. Mindenki mondogatta, hogy kisfiú, meg természetesen a hasam alapján is kisfiú. Viszont az első 4D-s ultrahangon kiderült, hogy leányzót hordok a szívem alatt :-) Mindenki nagyon örült!
Tehát a 22. hétig nem volt minden szuper, de utána nagyon jól éreztem magam.
A 34. hét körül mondogattam Páromnak, hogy tuti koraszülött lesz a Picike (bár semmilyen jel nem utalt erre), mert miért ne én lennék az, akinek nem?! 35. hét - semmi. 36. hét - szintén semmi. És így tovább, egészen a 40. hétig, amikor a nőgyógyászom azt mondta, hogy feküdjek be a kórházba. Na pont ez az, amit nem szerettem volna. NST naponta, ultrahang kétnaponta, stb. és stb. Méhszájam természetesen zárt volt, egészen a 40+6 napig, amikor kicsit nyíltam, így kaptam egy tablettát, amitől "elvileg" reggelre nyílnom kellett volna.
Másnap, 17-én reggel fél 8-kor természetesen nem nyíltam ki, viszont kaptam oxitocint, amitől egész jó kis fájásaim lettek :-) 10 órakor már nyíltam, így a doki burkot repesztett. Na azután jöttek csak a fájások :D Viszont hiába, mert délután 2 óráig csak 3 ujjnyira nyíltam ki. De valami aggasztotta az orvosomat: eléggé véreztem és a babám feje sem akart beilleszkedni a szülőcsatornába - elég fenn volt a buksija. Így az orvosom úgy döntött, hogy császármetszés. Azért ki merem jelenteni, hogy 6 és fél óra kőkemény szenvedés után ez maga a megváltás volt! :-)
Így 2013. május 17-én, 14:38-kor megszületett a kislányunk, Lia - 3500 grammal és 56 cm-el. Gyönyörű kislány és tiszta apja :-) (bár mások szerint rám hasonlít:-)

Azóta már 11 hetes a Kisasszony :-)
Visszatérve Páromra: végig benn volt a szülésnél és ezt KÖSZÖNÖM NEKI! Aki szülés előtt áll, csak ajánlani tudom, hogy az Apa benn legyen, mert olyan támaszt nyújt, amelyet csak Ő tud...

(A cikket beküldte: Monaaaaa)

Én, a kis csoda
Sokat gondolkodtam, leírjam-e az én életem kezdetét, arra jutottam, megpróbálom. Nem egyszerű és nem könnyű, amit én átéltem a születésemnél és az utána következő hónapokban, úgy hiszem, hogy érdemes megosztanom másokkal. »

Szex pocakosan
A várandós nő első gondolata a gyermekáldás örömén túl, hogy most aztán soha többet szex… Ami talán érthető is, hiszen az első trimeszter tele lehet olyan áldásokkal, amit egy férfi biztos nem élne túl, nekünk, nőknek ellenben még mosolyogni is kell! :) »