Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: Szüléstörténetek

Kislányom Laura Kíra születése

Gondoltam meg osztom én is veletek harmadik gyermekem születését - avagy hogyan éltem át én is újra ezt a csodálatos dolgot és így lettünk mi egy boldog nagy család.
2011. március 30-ra voltam kiírva, de mivel nem akart jönni, így csak április 5-én született meg indítással, amit a mai napig nem bánok, mert villámgyorsan érkezett.


A férjemmel eldöntöttük, jó lenne egy harmadik gyermeke a két fiúnk mellé. Ők 5év különbséggel születtek.
Emlékszem, június volt. Nem is gondolkodtam állandóan a kicsin, csak lesz, ami lesz alapon, ha ő is akarja, akkor eljön közénk. Egy napon mintha éreztem volna, igen, nekem kell egy tesztet csinálnom! Elmentem a patikába és megcsináltam: június 24-én két csíkosat teszteltem.
Mondtam a férjemnek viccből: ez tuti kislány lesz, most az egyszer álmodtam is vele, hogy lányom lett.

12 hetesen tudtam meg, hogy kislányt várunk, ahogy megéreztem. A vizsgálatok rendben voltak a 32. hétig, akkor elkezdtem keményedni. Mindig azt mondta a dokim, ugyan már Mónika, maga előbb fog szülni, mint március 30. Erre voltam kiírva, de én már tudtam, nem így lesz, hisz a fiúkat is 2-2 héttel túlhordtam.

Teltek a napok és eljött a március 30. Épp NST-n voltam, ahol minden rendben volt, még rá is kérdeztem az orvosomra, akkor hogyan tovább? Mire ő megszólalt, nem jöttem a csomagommal?Mondtam, hogy nem, pedig apa hozni akarta, aznap én nem engedtem neki.
Jó, akkor másnap reggel felvétel, jelentkezzek az ambulancián! Így is volt, este elköszöntem a fiúktól és szépen bementünk a kórházba.
Kaptam egy ágyat, ahol egy aranyos szobatárs volt 36hetes terhesen, még vicceltem is vele, előbb meg fogsz szülni, mint én! Így is lett, ő délután már babázott.
Nálam aznap volt ultrahang, ahol azt mondta az orvos, hogy minden rendben van, körülbelül 3500 gramm a kicsi.
Másnap volt terheléses infúzió, de én ezeket olyan jól bírtam, hogí egy darab fájásom nem volt. 2 naponta csinálják, már megszoktam a fiúkkal... Másodikán egy orvos az ultrahangon észrevette, hogy kevesebb a magzatvizem, kérdezte, hogy tudok-e róla? Mondtam, hogy gondoltam és szóltam is az orvosomnak, hogy szerintem szivárog, de de nem szólt rá semmit. Aznap is mondtam neki!

Harmadikán újra kaptam terheléses infúziót, de semmi nem történt. Negyedikén újra ultrahang, akkor már mondta a doki, hogy nagyon minimális a vizem. A főorvos elküldött vizsgálatra, amit ő maga csinált akkor, azt mondta nincs mese, reggel én leszek az első, akit indítanak.
Semmit nem aludtam, szinte csak a reggelt vártam. Tudtam, másnap végre a karomba foghatom a kislányomat, akire 9 hónapot vártam. Nem féltem a szüléstől, hisz kétszer szültem már ugyanígy. Ittam a 35. héttől a málnalevél teát, napi egy litert. Éjfélkor megborotvált egy nővér, aztán kaptam beöntést, na az szuper volt, még jó, hogy a mosdó a szobámmal szemben volt...

Eljött a reggel 7 óra, úgy volt, hogy ekkor visznek le. Semmi. Már fél 8 és semmi. 8-kor jött egy nővér, szólt, hogy hozzam a motyót. Lementünk, apa lent várt, de még nem jöhetett be.
Felfektettek NST-re, aztán kb. 30 perc múlva megkaptam a szép kis oxitocint. Akkor már bejöhetett a férjem is. 9-kor erősebbre rakták, én csak beszélgettem a férjemmel. Két fájás között, a nővér tudta, hogy harmadik gyerek lesz- mondta, ez elég gyorsan fog menni. Én örültem neki és mivel a fiúkat is 2 óra alatt szültem, reménykedtem, hogy most is így lesz.
Jött az orvosom kb. 9.15 körül, mondta, hogy elcsípi a burkot. Persze vizem akkor már nem volt semmi. Kérdezte, hogy hogy vagyok, mondom, kicsit fáj. Azt mondta, lassan már nem fogok így vigyorogni és erősebbre rakta az oxit, hármasra a gépen.
10-kor éreztem, baj van, hisz nyomnom kell. Mondom apának, hívd a nővért, szülünk! Láttam rajta, nézett bután, hogy mivan... ilyen gyorsan? Hisz nem is kiabáltam, meg se szólaltam, fájna... - Mondom, hívd már! Akkor jött a szülésznő, azt mondta, hogy nem létezik, hogy nyomnom kell! Megvizsgált, mire látom, húzta oda a lámpát, készíttette a cuccokat. Én kértem, hogy az oldalamra fordulhassak, de nem nagyon akarta, végül megengedte addig, míg alám tesz egy lepedőt, aztán visszafordulás. Már nagyon brutális volt, de nem szóltam semmit . Ott volt a dokim és mondta, ha tudok, nyomhatok.
Hát én beleadtam mindent, egyszercsak megszólalt a szülésznő: Úristen!
Mi a baj? - Mekkora válla van ennek a babának! - Szegény ott csak forgatta az én kis kincsemet, de végtére is a harmadik nyomásra meglett az én drága lányom: 3740 grammal és 56 centivel.
Reméltem, hogy nem lesz nagy baba, mert a fiaim 4050 gramm 59 cm és 4200 gramm 60 cm voltak. Most is, mint a korábbi szülésemnél, vágás és varrat nélkül úsztam meg, sőt, még méhösszehúzót se kaptam. Azonnal cicire raktam a kislányomat, de mivel hűvös volt, így elvitték. 12.30-kor saját lábamon mentem ki az osztályra, épp hogy kipakoltam, már hozták a drágát és három napig végig velem volt. Kedden szültem, pénteken itthon voltunk. Ma már 15 hónapos, még mindig szoptatom.

Mindenkinek ilyen gyors és könnyű szülést kívánok!

Fent egy fotó az alig 3 órás Laurámról
(A cikket beküldte: sorlyke)



Az első
Elég régre nyúlik vissza a történetem (11 év), de nekem nagyon emlékezetes maradt. Olyan, mintha tegnap történt volna. Elhatároztuk a párommal, hogy babát szeretnénk. Igaz még elég fiatalok voltunk (én 18, a párom 26), de úgy gondoltuk, hogy nekünk már kell baba.... »

Mellformázás ujjfűzéssel
Ahogy a várandósság során nőnek a kebleink, úgy nyújtják a tartóizmokat is. Hogy szülés után könnyebb legyen visszanyerni eredeti formánkat, naponta csupán negyedórát kell rászánni az izmaink erősítésére. Nem kell hozzá más eszköz, csak ami egyébként is kéznél... »




Minden jog fenntartva © 2022, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.