Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: A terhesgondozás

A védőnői szolgálat lemondása - ott, ahol ez nem szokás

Azért írom meg ezt a cikket, hogy példaként szolgáljon a kismamáknak és leendő kismamáknak, akik ilyen-olyan okból elégedetlenek a védőnői szolgálattal. Szeretném, ha más már nem járná meg azt a tortúrát, amit mi, csak azért, mert le merészelte mondani a védőnői szolgálatot.

Talán ott kezdem, hogy 2010 júniusában vettem egy nagyon szép házat egy Csongrád megyei kisváros és egy falu határában. Aránylag közel van a kisvároshoz, a ház pedig elég nagynak és minden szempontból megfelelőnek bizonyult a családalapításhoz.
2013 szeptember végén kiderült, hogy babát várunk. Ekkor még dolgoztam, október vége felé munkaköröm miatt táppénzre kellett jönnöm. Ezzel nagyjából egy időben (miután a választott doktornőm is megerősítette, hogy tényleg várandós vagyok), elérkezett az idő az első védőnői látogatásra. Mivel egy adott faluhoz tartozunk lakcímileg, így elmentem abba a faluba a védőnőhöz. Egy idősebb, tapasztalt hölggyel álltam szemben, akiben semmi kivetnivalóm nem volt személy szerint. Azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nekem abba a faluba kell járnom védőnőhöz és adott időpontban terhesgondozásra, amikor kijön a körzeti nőgyógyász is. Kérdeztem, de sajnos nem járhattam a városba, bármennyire is jobb lett volna minden szempontból. Már ekkor gondolkodtam a védőnői szolgálat lemondásán. 2014 január első munkanapján erre sor is került, mert a télen már nem tudtam biztonsággal megközelíteni a védőnőt autó hiányában (később lett pénzünk megjavíttatni, de akkor még másra kellett, én meg busszal igen nagy kedvezménnyel utazok, mivel tanulok is). Tőlünk abba a faluba busszal lehetetlen eljutni, a kisvárosba, ahová óránként van busz nem járhattam védőnőhöz, így lemondtam a védőnői szolgálatot írásban. Egy példányt a védőnőnek, egyet a gyermekjóléti szolgálatnak, nekik az elérhetőségeimmel kiegészítettem.

A gyermekjóléti szolgálat családgondozója kis idő múlva, nyilván váratlanul, meg is jelent nálunk. Készített egy mindenre kiterjedő környezettanulmányt írásban és körbenézett a házban, az udvaron. Láthatta és le is írta, hogy rendezett, jó körülmények között élünk, mindenünk megvan. A hölgy ragaszkodott a további kapcsolattartáshoz, tehát elvileg nekem is menni kellett volna hozzá, amit nem tettem meg, csak egyszer, bicajjal, mert ugyanabba a faluba kellett volna menni, mint a védőnőhöz.
Írt egy ú. n. gondozási tervet. Ezután még háromszor jött váratlanul, telefonon is többször érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Közben én is több helyről érdeklődtem, vajon hányszor kötelező még beengednem, meddig kell tartani a kapcsolatot stb. (interneten a vezető védőnőt is megkerestem, írtam több szervezetnek és mindenhol azt a választ kaptam, hogy már így is túlteljesítettem). Kisbabánk születése előtt 3 nappal volt utoljára, ekkor is szétnézhetett. Kérdeztem akkor is, hogy meddig kell még a kapcsolattartás, meddig kell még küldözgetnem a fénymásolatokat, hogy rendesen járok orvoshoz... Hát, egyértelmű választ nem kaptam.

A baba születése után is jönni akart, de akkorra én már kiderítettem nagy nehezen a főnöke kilétét és időpontot kértem hozzá. Nincs bajom a hölggyel, de sokadik forrásból is hallani akartam, hogy meddig kötelező a kapcsolattartás. A főnökasszonya elmondta, hogy esetünkben már egyáltalán nem kellene a látogatás (nem állunk gondnokság alatt, nincs hivatalos védelembe véve a gyermekünk, eddig is többször láthatta a családgondozó hölgy, hogy minden rendben stb.)
A családgondozó hölgy telefonon ugyan mondta, -miután sokadjára kérdeztem -, hogy még egy fél éves ciklust megvárunk, hogy a gyermek megkapja-e az oltásokat. Én a főnökével történő beszélgetésig azt hittem, hogy igen, addig kötelező. Miután felvilágosítást kaptam, hogy az oltások a mi felelősségünk (szülőké) és a gyermekorvosé elsősorban és amíg nincs ellenünk semmiféle határozat, addig nem kötelező a gyermekjóléti szolgálattal történő kapcsolattartás.

A családgondozó hölgy ezután már hajlandó volt lezárni az ügyünket (2014 januártól júliusig) és érdekes módon aláíratott egy olyan papírt is, hogy önkéntesen kértem a családgondozó látogatását. Kérte a fene, legfeljebb azt hittem, hogy kötelező elviselni, de akkor már nagyon nem érdekelt, csak az, hogy végre hagyjanak minket békén. Nyilván ezután a papír után következett a lemondó nyilatkozat is, hogy "x" naptól nem kérem a gyermekjóléti szolgálat "segítségét".
Nagy segítség volt: idegeskedtem, hogy mikor állít be, ha épp nem voltam otthon, akkor mi van, nem tudtam, hogy elvehetik-e a gyermeket, ha nem engedem be őket, egyáltalán, haza adják-e a kórházból, és hogy meddig fog minket szemmel tartani egy idegen a saját házamban.
Bizton állíthatom, hogy nem kötelező több mint fél évig elviselni senkit (amennyiben nincs komolyabb baj). Továbbá az is biztos, hogy már lassan 3 hónapos a fiunk és tökéletesen megvagyunk védőnő nélkül is. A körzeti nőgyógyász csak hab volt a tortán: hatszor mentem el hozzá rendelési időben, vittem a fogadott orvostól kapott papírokat, a véreredményeket és összesen 2 pecsétet adott a kiskönyvbe. Terhesség végén kérdeztem, arról ad-e igazolást, hogy jártam terhesgondozásra, mivel kell az anyasági támogatáshoz: azt mondta, nem, mert én lemondtam a terhesgondozást. Holott, csak a védőnői szolgálatot mondtam le, a faluba nem jártam terhesgondozásra, de hozzá, a városban lévő hivatalos rendelőbe (sztk) mentem becsülettel. Tehát nem adott papírt az anyasági támogatáshoz, sőt, mondta is, hogy aki lemondja a terhesgondozást, annak nem tudja, hogy járna anyasági. A fogadott orvosom pecsételt, így az Államkincstárnál személyesen leadtam a papírokat és mégis megkaptam a pénzt.

Így jártam én, aki a környékünkön állítólag egyedülálló módon lemondtam a védőnői szolgálatot. Csak ennyi bűnöm volt, mégis fekete bárányként kezeltek, mert szerintem ők sem tudták, hogy ilyenkor mi az eljárás. (Várost, falut direkt nem írok, a cél csak a tájékoztatás és leírtam, mint érdekesség, hogy más ne járjon így.)
(A cikket beküldte: aniko900708)



Megfelelő kórház a közelben?
A lakhely szerinti kórházban az ellátás megfelelő, vagy csak kényszerből kell odamennem? Mit tehetek, ha a kórházban nem érzem magam biz- tonságban, mert az előítélek miatt hátrányosan kezelik az embert? Az embert, a nőt, a kismamát, aki életének legszebb élményére készülne... »

Szex pocakosan
A várandós nő első gondolata a gyermekáldás örömén túl, hogy most aztán soha többet szex… Ami talán érthető is, hiszen az első trimeszter tele lehet olyan áldásokkal, amit egy férfi biztos nem élne túl, nekünk, nőknek ellenben még mosolyogni is kell! :) »





Minden jog fenntartva © 2018, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.