Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: Az én terhességem...

Kislányom Isten ajándéka!

Már nem tagadás kislány koromban is arra vágytam, hogy anya legyek. Ápolónőként rengeteg csecsemőt láttam világra jönni, az érzés csak erősödött bennem, hogy én is anya lehessek. Sokszor, ha barátnőm kérdezte, merre menjünk sétálni, csak annyit mondtam: tudod te azt. És mosolyogva mondta, hogy akkor a cél a bababolt. Órákat tudtam itt eltölteni, s rácsodálkozni a hatalmas kerekedő pocakokra.

Évekkel ezelőtt én, mint merengő típus, tudtam s hittem, hogy az én gyermekem valahol már létezik. Nem terveztem soha a gyermekvállalást csak hittem abban, hogy majd nemsoká…
Sosem kezdtem bele a férjemmel babaprojektbe, mert már akkor úgy voltam vele, majd a baba eldönti, mikor akar jönni. Barátnőm s egyben munkatársam is velem egy cipőben járt. Együtt vártuk azt, hogy anyák lehessünk, s egymással osszuk meg a tapasztalatainkat, s egymást segítsük a csodálatos kilenc hónap alatt.

Volt, hogy olyan hisztéria jött ránk, hogy mindennap tesztet vettünk van-e már valami odabenn. Nem volt... Hónapok teltek így el, már-már felmerült bennünk a kérdés, hogy védekezés nélkül miért nem esünk teherbe? Karácsonykor azt mondtam a férjemnek, hogy a következő karácsonyunk érzem a leggyönyörűbb lesz.
Ezt nem tudtam neki megmagyarázni, hogy miért érzem, miért vagyok biztos benne.
Az idő tájt nagyon szép napokat éltünk, s most is. .
Kíváncsi voltam van-e eredménye a nagy szerelemnek. Nem volt. Szomorú voltam s csalódott, mert már ugrált a szemem előtt az egy vonalas terhességi teszt. Belemerültem a munkába, nem foglalkoztam a témával, de nem hagytuk az értékes éjszakákat kárba veszni.

Egyszerűen észre sem vettem, hogy nem menstruálok…
Egy délutánosban az egyik orvosunk azt mondta csinál egy ultrahangot, én mondtam neki hagyjuk, úgysincs semmi. Azt mondta a, hogy gondolom. Aznap a velem együtt készülődős munkatársammal dolgoztam, akinek ugyancsak késett.
Mondta hazafelé vegyek egy tesztet. Mondtam neki nem, már hányingerem van tesztért sorba állni… Zakatolt az agyam s fura gondolatok jártak a fejemben. A férjem jött értem aznap. Piros lámpánál álltunk az autóval, lágy kis zene szólt a rádióban. Hírtelen kiugrottam az autóból s mondtam a férjemnek parkoljon le valahol.

A közeli gyógyszertárban követ mostak már amikor szóltam: két tesztet kérek sürgősen.
Aztán hazaszáguldoztunk az autóval s én beköltözködtem a fürdőszobába. Sírni akartam a félelem miatt, amit kiválthat egy negatív teszt. Este volt s tudtam, hogy a tesztet első vizeletből szokták megcsinálni. Nem tudtam várni reggelig.
Kicsomagoltam a pócurkát, gondosan elolvastam, hogy miújság ha pozitív, s ha negatív. Meg a szöveg, hogy nem biztos egyik eredmény sem.

Oké - mondom - lássuk a medvét!
Pisi, két csepp a tesztre, szem kinyit nem pislog, figyel.
Azt hittem megvakultam. Először nem láttam semmit.
Vagyis helyesebben nem akartam hinni a szememnek.
Kettő darab mályvaszínű csík tetszelgett a kis teszten. És igen, zokogtam, s mikor feleszméltem sikítva kiabáltam a férjemnek!
Egyszerűen nem hittem el amit látok, ő pedig hitegetett, hogy amit látok az a valóság.
Első telefonom a munkahelyemre ment. A kolléganők sírtak örömükben, s a barátnőm akivel annyira vártuk, hogy egyszerre történjen meg a varázs, csak zokogott, s azt mondta - neki is sikerült.
Az érzés bennem egyszerűen leírhatatlan volt, mert azt hiszem tudat alatt éreztem, hogy valami más, valami szép, valami leírhatatlan történik velem.
Aztán az ultrahang is megerősítette, hogy a szívem alatt pihen az én kis tüneményem.
Az érzés az ígéret valóra vált, amit a férjemnek tettem…

2006. december 7-én megszületett Nóra lányom 54 cm-rel és 3300 grammal.
Boldog vagyok a kislányommal, mert ő tényleg Isten ajándéka.
(A cikket beküldte: magusszi)



Napló babámnak 2.
Vannak emberek, akik nem tudnak egy szemmel kacsintani. Vannak akik, nem tudják összepödörni a nyelvüket (ugye milyen izgalmas, hogy ez is a genetikán múlik...mint pl. a szemed színe. Vajon milyen lesz?) És vannak olyanok, akik különböző okokból kifolyólag nem tudnak hason aludni. »

Bercel születése
Nem szerepelt még a terveink között a baba, amikor ő kopogtatott, hogy mégiscsak jönne. Azt szoktam mondani: nem tervezett, de annál jobban várt baba ő, aki sok örömöt hozott az életünkbe. A kisfiúnk hosszan elnyúló vajúdás után végül császármetszéssel látta meg a holdvilágot. »




Minden jog fenntartva © 2022, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.