Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: Szüléstörténetek

Endometriózis, műtét, teherbeesés, vajúdás, szülés és BOLDOGSÁG :)

Hol is kezdjem? 2009-ben összeházasodtunk a férjemmel, még nem akartunk babát, mondván majd 6-7 év múlva, addig élvezzük az életet és dolgozunk. Igen ám, de nem pont úgy történtek a dolgok, ahogyan azt mi szerettük volna!

Kvíz, tudás, taktika, játék
2012-ben kiderült, hogy endometriózisom van. 2013. április 1-jén megműtöttek, közölte az orvosom, hogy sikerült a műtét, de már nagyon durván a 4. stádiumban voltam. Erről a krónikus betegségről tudni kell, hogy a sok tünet mellett az a legszörnyűbb, hogy meddőséget is okozhat! Akkor nagyon elgondolkodtunk a férjemmel és elhatároztuk, hogy nem várunk tovább, mindketten nagyon szerettünk volna kisbabát!

Kicsit féltünk, hogy nem lehet, de az orvosom szerint a műtét után a legvalószínűbb a teherbeesés, így nekiálltunk. Műtéttől számítva a második hónap elteltével már pozitív tesztet tarthattunk a kezünkben. A férjem többször is megnézte, mert nem hitte el, hogy sikerült. Nagyon örültünk és boldogok voltunk. Nem is gondoltuk, hogy ilyen hamar összehozzuk a babát.

Az első trimeszterben nagyon nehéz volt, mert nagyon émelyegtem, fáradt voltam, hányingerem volt, de a 12. héttől mintha elvágták volna. Szerencsére nem dolgoztam (nehéz fizikai munka miatt) és nagyon sok időm volt arra, hogy lelkiekben is rákészüljek a babám érkezésére. Jöttek a vizsgálatok. Mindig nagy örömmel vártam az ultrahang vizsgálatokat. A 18. héten kiderült, hogy kisfiunk lesz. Nagyon örültem, mert én mindig is kisfiút szerettem volna és így lett :)). Elmondani sem tudom, mennyire boldog voltam, amikor a 24. héten elmentünk a férjemmel 4D-s Uh-ra és láthattuk a kisfiunkat, már akkor nagyon cuki volt :)
Teltek-múltak a hetek és én egyre nagyobb voltam, persze a nem is nagyon tettem ellene, hogy ne vigyem túlzásba a hízást, így sikerült felszednem szülésig 23 kilót. Most már szülés után 2 hónappal "csak" 10 kg maradt rajtam, de nem bánom hiszen terhességem alatt a széltől is óvtam magunkat, sokak szerint túlzásba is vittem, de nem érdekelt senkinek a véleménye. Minden egyes vizsgálat rendben volt, voltak jóslófájásaim is, így gondoltam, hogy könnyű szülésem lesz, de rosszul gondoltam!

Március 4-re voltam kiírva, de sajnos 3 nappal túlhordtam a kisfiamat, így ASK-ra kellett mennem. Már nagyon fárasztó volt, de mindent a babáért. Március 6-án csütörtöki nap volt, éjjel 2-től 5 perces fájásaim lettek, 6-ig néztem az órát és folyamatosan 5 percenként jöttek. Szóltam reggel a férjemnek, hogy ne menjen dolgozni, mert szerintem mennünk kell a kórházba. Reggel NST-re kellett volna mennem, de bementünk 7-re és kértem, hogy vizsgáljon meg valaki, mert fájásaim vannak már egy ideje.
Megvizsgált az ügyeletes doktor, kiderült, hogy csak egy ujjnyi. Szomorú voltam, mert már pár napja egy ujjnyira ki voltam tágulva, így az éjszakai fájások nem tágítottak semennyire! Ilyenkor el kell végezni az ASK vizsgálatot, sajnos ekkor megrepedt a magzatburok és elkezdett szivárogni a magzatvíz. Így már nem mehettem sehova, beöntés és szülőszoba!

Szépen jöttek a fájások 2-5 percenként, aztán egyre ritkábban, majd szinte nem is éreztem a fájásokat. Itt Sopronban 24 óra elteltével adhatnak oxitocint, protokoll írja elő. 24 óra elteltével sem történt semmi, 2 ujjnyira voltam kitágulva. Megkaptam az oxitocint nagyon felgyorsultak a fájások, de nem tágultam 6 óra után is csak 3 ujjnyira. Kézzel is tágított az orvosom, de semmi. A baba feje is még egész fönt volt!
Nagyon elfáradtam, sírtan, könyörögtem, hogy császározzanak meg, de csak indokolt esetben - mondogatták. Kézzel tágítás után látta az orvosom és még kb 8 orvos, hogy ebből nemigen lesz természetes szülés, ekkor már leesett a kisbabám szívhangja és az erőlködés miatt a vége felé belekakilt a magzat vízbe. Nagyon gyorsan történt minden, jött az altató orvos, már nem emlékszem, de alá kellett írnom egy csomó papírt, katéter be, sós oldatot megittam és már toltak is be a műtőbe.

16 óra 41 perckor 3250 grammal és 52 centivel megszületett a kisfiam.

Olyan csodálatos érzés volt, leírhatatlan... Odahozták, megpusziltam és már vitték is tovább! Sajnos a légzésével volt egy kis probléma és mivel kakis volt a magzatvíz, így átszállították a koraszülött osztályra. Nagyon nehéz volt ez az időszak mindhármunknak. Amikor már volt tejem, 3 óránként átjártam/totyogtam hozzá szopiztatni, akkor a a világ legboldogabb emberének éreztem magam. Egy hétig kapott a kisfiam antibiotikumot, teljesen egészséges állapotban mehettünk haza.

Hetekig magamat hibáztattam, hogy 32 óra vajúdás után császármetszéssel végződött a szülés. Az orvosom mondta, hogy csak 2 perce fájásokkal menjek be a kórházba (5 percre lakunk a kórháztól), de én megijedtem és kértem a vizsgálatot. Sajnos, ha idő előtt megreped a burok, nagyon lassú a tágulási szakasz. De szerencsére minden rendben van velünk és ez a lényeg. :))

Mindenkinek jó babavárást, szép és gyors szülést kívánok!
(A cikket beküldte: dina 24)


Hoxa.hu, ahol megtalálhatod a hangod

Harmadik szülésem
Eljött ez is, már nagyon akartuk őt is, augusztusban kivetettem a spirált és októberben már terhes is lettem. Már a terhességem elején kezdtem aggódni, hogyan fogok kibírni még egy szülést. A félelmem időközben abbamaradt, élveztem a terhességet, de az utolsó hónapokban megint előjött. »

Apás szülés
Sokak szerint kár egy férfit beavatni a szülés folyamatába, én a mai napig úgy gondolom nagy hiba lett volna kihagyni ebből a páromat. Tudom sokakat riaszt a gondolat hogy amikor ő ott a szülőágyon kivan szolgáltatva az orvosoknak ne lássa senki a családból a... »

Unatkozol? Gyere játszani!



Minden jog fenntartva © 2022, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.