Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Az én terhességem...

Életem Ausztriában 1. – A kezdet

14 éves voltam, amikor Miskolcon megismerkedtem a párommal – egy nálam 11 évvel idősebb osztrák fiúval. Rögtön letámadtam, hogy én vele mármost német nyelvgyakorlás céljából levelezni fogok! Leveleztünk, leveleztünk, aztán lassan elmélyült a kapcsolatunk, és 15 évesen már fülig beleestem. Szép időszak volt, minden tanítási szünetben meglátogatott a szüleimnél, meg mi is mentünk az ő szüleihez, dúlt a szerelem... Ráadásul engem irigyelt a fél gimi, hogy külföldi pasim van.

Aztán amikor én 19 lettem, akkor ő már házasodni szeretett volna és gyerekeket vállalni, én pedig még akkor kezdtem a közgázt, ami ugye 5 éves egyetemi képzés... Meg nehezen bírta azt is, amikor téli szünetben nálunk töltött tíz napot és kirándulni meg mozizni szeretett volna, én pedig nyakig ültem a tanulnivalóban a vizsgaidőszak kellős közepén. Egyre feszültebb lett a légkör, egyszer jól összeveszett anyummal a sáros cipője miatt, és végül elküldtem melegebb éghajlatra. 5 évig nem is láttuk egymást, én elvégeztem az egyetemet, utazgattam, felköltöztem Pestre és elkezdtem dolgozni egy multinál. Aztán egyszer csak felhívott, hogy nem talál magának párt, csak rám gondol még mindig, találkozhatnánk-e, hogy megnézzük, megvan-e még az a bizonyos szikra. Hát legyen, mondtam, hiszen én sem találok magamnak párt. Eljött Pestre úgy, hogy még a címemet sem tudta, csak odarendeltem a Moszkva térre szombaton tíz órára. Ez volt 2006. május 6-án. Elmentünk kirándulni a János-hegyre az úttörővasúttal meg aztán libegővel vissza, és úgy megrészegedtünk a hegyi levegőtől és a viszontlátás örömétől, hogy egy erdei ösvényen megkérte a kezem, még le is térdelt. Először felrángattam, hogy nem normális, aztán pedig igent mondtam!

Megbeszéltük, hogy 2006 nyarán Miskolcon eljegyzés, és 2007.07.07-én Grazban esküvő. Úgy is volt, felmondtam a munkahelyemen és kiköltöztem hozzá Ausztriába. 3 hét alatt találtam munkát Bécsben egy másik multinál, szépen berendezkedtem a lakásában és kijelentettem, hogy na akkor most már csak a gyerekek hiányoznak a boldogságunkhoz. Férjecském próbált észhez téríteni, hogy előbb még éljük ki magunkat, utazgassunk meg kirándulgassunk néhány évet, de hát amit az ember lánya a fejébe vesz... Abbahagytam a fogamzásgátlót, vártunk 3 hónapot és hajrá! Eltelt egy hónap, eltelt kettő, eltelt három, telepisiltem vagy 10 tesztet, de semmi. Sírva hívtam anyukámat telefonon, hogy nem sikerül teherbe esnem, biztos meddő vagyok, most mi lesz! Mire ő megkérdezte, hogy kislányom, számoljátok a napokat? Milyen napokat? Hát tudod, a peteérést. Na, kezdett derengeni, hogy hol volt a hiba. Szerencsére mindig pontos volt a mensim, így a következő hónapban rögtön össze is hoztuk az első babót!

Nagyon örültem neki, a főnökeim már kevésbé, hiszen csak fél éve voltam még az új cégemnél, és pont akkor váltottam a pénzügyről a beszerzésre, amikor megjött a vérvétel eredménye, hogy 5 hetes terhes vagyok. Ezt a beszerzési osztályon töltött legelső napon tudtam meg, a férjem hozta el a laborból az eredményt és hívott fel telefonon. Rögtön közöltem az új főnökömmel is a jó hírt, hangsúlyozva, hogy ááááá, még nem is terveztük, csak úgy becsúszott, ez van. Eszembe sem jutott, hogy bármi baj történhetne a terhesség alatt, és talán nem kéne 5 hetes terhesen szétkürtölni az egész világon a hírt, de úgy örültem, hogy az összes rokont, barátnőt körbetrombitáltam. Szerencsére nem történt semmi baj, de a mai fejemmel a biztonság kedvéért azért kivárnám az első kritikus 3 hónapot!

A terhességem nem volt problémamentes. Az ötödik hónapig hánytam, egész nap, volt hogy a lakásból sem tudtam kimozdulni. Minden szagtól rosszul lettem, így hamarosan képtelen voltam vonattal, metróval és busszal elvergődni a munkahelyemig. Hetekig voltam táppénzen, az elején fogytam két kilót, elég szörnyű volt. Ráadásul nekem kellett főznöm, bármennyire is rosszul voltam, mert a családom ugye Magyarországon volt, anyósomék Grazban... Volt, hogy éhgyomorra mentünk vérvételre, a Bécs felé vezető négysávos autópálya közepén, ahol jobbról-balról bámultak be a kocsiba, én meg fogtam a zacsit és csak hánytam és hánytam.

De csak kibírtuk valahogy, és eljött a csodaszép második trimeszter. Kivirultam, a libidóm az egekbe szökött, nem győztem vásárolni a terhesnadrágokat, büszkén prezentálva a domborodó pocimat. Visszamentem dolgozni, a nyáron a férjemmel Franciaországba repültünk nyaralni, esténként együtt örültünk a baba mocorgásásnak, a fellegekben éreztem magam. Csak annyi panaszom volt ekkor, hogy nem tudtam vízbe menni, mert rögtön szörnyű hüvelyi fertőzést kaptam a helyi tóban, illetve az Atlanti óceánban is. Előtte soha nem volt ilyen problémám, de hát a terhesség alatt erre sajnos fogékonyabb az ember lánya.

Folytatása következik... :)
(A cikket beküldte: Tittike1982)



Életem Ausztriában 4. – A baj csőstől jön
Ahogy Zsófika nőtt, rögtön tudtam, hogy szeretnék neki még kistestvért, akár többet is. Eredetileg négy gyereket szerettem volna, a férjem kettőt, így végül megegyeztünk a matematikai átlagban! Az mindegy volt, hogy kislányok vagy kisfiúk lesznek, csak az volt a... »

Egy kezdeti csoda...
Azt hittem, hogy végre nekünk is sikerülhet. Sok idő eltelt, mire sikerült pozitív tesztet produkálnom. De ahogy telt az idő, a remény is kezdett elszállni és a félelmeim sajnos beigazolódtak... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.