Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szüléstörténetek

Bence érkezése

2013-ban döntöttünk úgy a férjemmel, hogy belevágunk a babaprojektbe. Sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük, mert másfél év próbálkozás után kiderült, hogy PCOS beteg vagyok. Én hittem abban, hogy teherbe tudok esni és így is lett.

2014. novemberében már kezemben tartottam a pozitív terhességi tesztet és 2015. júliusban megszületett kisfiunk, Bence.

A terhességem elejétől kezdve problémás volt, veszélyeztetett voltam, első 3 hónap fekvés, utolsó 7 hét fekvés. Volt fogadott orvosom, akihez nagyon ragaszkodtam, szülés előtt egy hónappal közölte, hogy a kiírt napon ő pont szabadságon lesz, de ne aggódjak, mert addigra biztos megszülök. Hát nem így lett.

Egy csütörtöki nap volt, amikor reggel mennem kellett Nst-re, akkor már a 38. hétben voltam és már 4 ujjnyira kitágulva, de semmi különöset nem éreztem. Akkor a dokim elmondta a lehetőségeket, hogy azon a napon ügyeletes, vagy megindítjuk a szülést vagy várok, de akkor valószínű nem nála szülök, amit nagyon nem akartam. Rengeteget tépelődtem, hogy mi legyen, mert tudtam, hogy nem jó a mesterséges indítás, de aki ismeri a kórházat ahol szültem, az kicsit megérti, miért nem akartam másnál szülni. :(

Szóval végül úgy döntöttünk, hogy legyen indítás. Hazamentem a táskámért és visszamentem a kórházba, közben szóltam a férjemnek, hogy jöhet haza a munkahelyről. Kb. fél 12 lehetett, amikor burkot repesztett a doki, onnantól nem telt el sok idő és jöttek a fájások. Először elviselhető volt, de később már azt kívántam, bárcsak császár lenne már....
Végülis a fájások három órán át tartottak, utána jött a kitolás, ami sajnos elhúzódott, nem tudtam kinyomni, akárhogy erőlködtem és szó szerint kinyomták belőlem a kisfiamat, felül a hasamat az egyik doki, alul vákuummal az orvosom. Mikor kint volt, nálunk nem volt az a megkönnyebbülés és felhőtlen boldogság, mert nem sírt fel, oxigént is kellett kapnia, sőt meconiumos lett a végére a magzatvíz. Oda sem adták nekem, egyből elvitték.

Végül kiderült, hogy nagyon alábecsülték a súlyát ultrahangon, mert 3700 grammal született, ami hozzám képest nagy volt.
Végülis minden rendben volt vele, én a vákuum miatt aggódtam, hogy nehogy baj legyen.
Szerencsére teljesen egészséges kisfiam van, aki már 13 hónapos.
Sokat gondolkodtam és emésztettem magam azon, hogy miért alakult így, ha nem megyek bele az indításba, talán szebb szülésélményem lett volna.
Azért írtam ki magamból, mert még a mai napig nem tudtam igazán feldolgozni, hogy nem tudtam segítség nélkül megszülni. Tudom, hogy az a fontos, hogy egészséges és hogy időben történt minden, így nem lett komolyabb baja.

Köszönöm, hogy leírhattam nektek!
(A cikket beküldte: Lujza87)



Lara Hanga születése
Lara Hanga már a gondolattól megfogant. Egy novemberi reggelen a férjemmel ébredés után egymásra néztünk, és egyszerre mondtuk ki, amit gondoltunk. A terhességem 5 nappal későbbtől számolták. Már méhen belül nagyon jó kislány volt, minden eredménye tökéletes lett,... »

A minőség nem luxus! Őssejttárolással most BMW-t nyerhet!
A Sejtbank anyacége, a Cryo-Save közreműködésével, 2010. április 15. és június 15. között a modern szolgáltatásra szerződő ügyfelei körében egy új, BMW 116i típusú személygépkocsit sorsol ki. »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.