Kategória: Örökbefogadás

Az én történetem

Egyedül voltam, tanácstalan. Egy rövid kis kalandból jött maga a sorscsapás... teherbe estem. Hibás voltam, nem tagadom. De végül minden jóra fordult. A baba megszületett, egészséges. Egy házaspár álma vált valóra. Bevallom, nem számíthattam semmilyen segítségre a családomtól, alapítványhoz meg nem akartam menni. Elmesélem nektek, hogy mi is történt akkor.

2009. nyár eleje. Szingliként kerestem az igazit egy társkereső oldalon, majd rátaláltam az általam hitt nagy Ő-re. Az első találkozás egy másodikat követett, majd végül megtörtént az, aminek meg kellett történnie. Hazafelé a buszon egy különös érzés fogott el, de komolyan akkor még nem foglalkoztam vele. Pedig jobb lett volna...
2009 szeptemberében felfigyeltem rá, hogy a köldökpiercingemnek a helye fáj. Nem tudtam eltalálni, miért. Egy kis időre kivettem, majd visszaraktam. De csak fájt. Másnap az egyik ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy tán terhes vagyok-e, mert feltűnően csillog a szemem? Nevettem egyet, biztosra mondtam, hogy nem vagyok terhes.
Következő utam a gyógyszertárba vezetett, terhességi tesztért. Amikor kimutatta az eredményt... sírva fakadtam. Tanácstalan voltam és nem tudtam, hogy most mihez kezdjek. Elmentem az orvoshoz, ahol a doki azt mondta, már nem lehet elvetetni a babát. Döbbenet. Világra fogok hozni egy gyereket?
Persze közöltem a hírt a leendő apukával, de ő nem vállalta el. Itt ezzel kettőnk közt vége is lett mindennek. Egy internetes oldalon feltettem egy kérdést, miszerint ha én örökbe akarom adni a babát, akkor kell-e hozzá az apa? Kaptam hideget-meleget.
De 2010. január 11-én kaptam egy e-mailt. Egy hölgy írt, hogy ők szívesen örökbefogadnák a babámat, ha arról lenne szó. A kérdésemre a választ megkaptam, nem kellett hozzá.
A hölggyel felvettük a kapcsolatot, naponta írogattunk egymásnak msn-en és párszor el is jöttek hozzám a férjével.
Csodálatos embereket ismertem meg bennük és tudtam, hogy ők biztos hátteret és szerető családot tudnak biztosítani a babának. Együtt jártunk orvoshoz, ott volt mellettem a szülőszobán és szülés után a kórházba folyamatosan bejöttek látogatni.
Nagyon hálásak vagyok nekik, amiért gondoskodnak a babáról. Bár már nem beszélünk, de sokat gondolok rájuk, hisz hálás vagyok azért, amit a babáért és értem tettek.
Egy olyan kötelék alakult ki köztünk, amit senki se tud szétszakítani.

(A cikket beküldte: Dorinnya24)

Legyetek a szüleim!
A meddőség az egyik legszomorúbb dolog, ami egy gyermekre vágyó párt sújthat. Hosszú évek sikertelen próbálkozása után Éva és Peti arra a közös elhatározásra jutottak, hogy örökbe fogadnak egy kisfiút. Mivel mindketten betöltötték a negyvenet, nem akarták tovább halogatni a dolgot. »

Legenda született
December 18-ra vártuk kisfiamat, Dominikot, a lassan 4 éves nagylányom mellé. Rettegtem, mert nem volt nagy élmény az első szülésem sem, bár utólag megszépülnek az élmények. Dominik születése még friss, így nagyon nincs eltorzulva a kép, ezt szeretném megosztani veletek. »