Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: A baba elvesztése

Az Én történetem 2.

Arról írok most, mennyire nagy erőt nyújt nekem a Hoxa portál. Áldom az embert, aki kitalálta ezt a honlapot. Előző cikkem után nagyon sokan írtatok, ami számomra mindig egy-egy kis lökést, bátorságot és erőt adott nekem, hogy küzdjek. A fórumokon sok olyan ember van, aki küzd, mint Én! Segítsetek nekik is!

Kezdődött az elején azzal, hogy elvesztettem a negyedik babánkat is. Ezt már sokan tudják az első cikkemből. Amit akkor írtam, mikor számomra ez a nagy tragédia megtörtént. Nem vagyok pszichológus, mégis éreztem, hogy valami hiányzik. Az életem. Teljesen megváltoztam az öt év alatt, míg átéltem évről-évre ezt a borzadályt. Mind fizikailag, mind szellemileg összetörtem. Régen szinte állandóan mosolyogtam, pozitívan álltam az élethez, ami sajnos mára már elmúlóban van. Sokszor írtam, hogy erős vagyok, hogy kitartok. Mégis ott motoszkált bennem a gondolat, az érzés, hogy feladom.
Sokszor csak naphosszat a gépet bámultam, várva, hogy kapjak valakitől egy jó szót, támogatást, erőt. Ezek a fórumozó emberek tartották bennem a reményt, ők adtak nekem erőt! Sokat segítettek a "habituális vetélők", a "2010 márciusra várt babák".
Bár az utóbbiakhoz keveset írtam, mert fájt, hogy nemrég még Én is tagja voltam a kis csapatnak, akik mára már sokat fejlődtek. Egy idő után mégis azt éreztem, nem tartozok sehova. Ekkor teljesen elzárkóztam a külvilág elől. Elhanyagoltam teljesen a lelkem, mindaddig míg meg nem jelent az első cikkem. Nagyon sok segítséget és támogató levelet kaptam. Sokan leírták nekem, hogy Ők mit éreztek, mikor hasonló dolgok, fájdalmak történtek velük. Először azt gondoltam, hogy ki vagyok Én, hogy ennyire "nagy titkokat, érzelmeket"megosszanak velem?! Rájöttem: SORSTÁRS. Mindegy az, hogy habituális vetélő vagy lombikos. Egyet érzünk: a hiányt. A hiányát egy kis babónak, aki beteljesíti a lényünket, az emberi mivoltunkat, azt, hogy milyen anyának lenni.
Biztos vagyok benne, ha nekem ennyi erőt adtatok, abból juthat még másnak is. A legelkeseredettebb nőben is ott lapul az érzés, hogy egyszer azt mondhassuk: hogy igen, Ő az Én gyermekem, Én szültem.
Bízom abban, hogy Te, aki most épp olvasod a cikkem, ráébredsz arra, mekkora erő lakozik benned. Sokszor egy szó elég ahhoz, hogy a másikba lelket önts! Én sokat kaptam már és remélem, egy nő se adja fel! Csillu szavával élve: "Küzdök, mint egy anyatigris". Kérlek küzdjetek Ti is!
(A cikket beküldte: one85)



Angyalok szülei lettünk - 2. rész
Első cikkemben odáig írtam le a történetünket, amikor is elveszítettük a második babánkat is egy külföldi nyaralás (a nászutunk) során. Hazaérkezésünk után első dolgom volt természetesen, hogy elmentem a dokimhoz. Azt mondta, hogy három vetélésig "NEM INDOKOLT" az alaposabb kivizsgálás... »

Egy dajkaanyaság története az életadó szempontjából
Elmesélem nektek, hogyan hordtam ki és adtam oda a babámat a legjobb barátnőmnek. Igen, dajkaanya voltam, nem szégyellem. Remélem, ti sem gondoltok rosszat rólam, nagyon megszenvedtem lelkileg, pedig általában nagyon kemény csaj vagyok! »





Minden jog fenntartva © 2020, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.