Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: Szűrések

Amniocentézis - ahogy én éltem át....

Amniocentézis, vagyis magzatvízvizsgálat. Rutinbeavatkozásnak számít, a kismamák zöme mégis retteg tőle. Én nem is hallottam mindaddig erről a vizsgálatról, amíg nekem is indokolttá vált…
Sokan kérdezték, milyen volt, fájt-e, stb. elmeséltem már jó párszor, de most elmesélem azt is, én mit éltem át.


Terhességem 16. hetében mentem a szokásos vérvételre ”valami AFP”, ennyit tudtam a dologról, különösebben nem foglalkoztatott. Olvastam róla, hogy sokan tartanak a vizsgálattól, mert rengeteg téves eredmény születik, melynek főleg a nem időben levett vér az oka. Ezért sem féltem az eredménytől, hiszen időben vették le a vért, a ciklusom is pontos volt, nagy tévedésre nincs esély. Inkább azon izgultam, hogy a vérvétel helye ne liluljon be, ugyanis azon a héten, szombaton volt az esküvőnk.
10 nappal a vérvétel után azonban valami történt. Már menni készültem a 18 hetes genetikai ultrahangra, de még nem jött meg az eredmény, nem tudtam időpontot kérni. Csütörtök volt, felhívott a védőnőm, azt hittem a lelet miatt, hogy megérkezett, kérhetek időpontot a kórházba. Nem tévedtem, valóban a lelet miatt hívott, kérve, hogy keressem meg, mert van egy kis gond. Zokogva mentem át hozzá, az sem érdekelt, hogy még aznap lett volna 3 vagy 4 órám. Szóltam az igazgatónőnek, és mentem.
Kiderült, hogy a 21-triszómia kockázatbecslése pozitív lett. Ez a Down kór. Az életkorom alapján 1:786 az esély a beteg babára, viszont a szérumalkotók alapján 1:43 az esély. Ez nagyon rossz eredmény. Nem az AFP miatt, amit hittem, hanem egy bizonyos SP1 érték miatt volt gond. 8.4 MoM volt az értéke, viszont azt sem tudtam mennyi a refrenciaértéke ennek a fehérjének. Akkor ez egyáltalán nem érdekelt, csak az, hogy baj van. A leleten szépen le volt írva, hogy a módszer érzékenysége 60-63 %, a tévesen pozitívnak minősített esetek aránya viszont csak 5-7 %. Nagyon elkeseredtem…
Bömbölve hívtam fel a páromat, nem tudott megvigasztalni, mint ahogy senki más sem. Valahol belül éreztem, hogy minden rendben van a mi kicsikénkkel, de ez csak egy érzés volt, aminek hinni akartam. Hinni akartam, mert a kombinált teszt, amit a 12. héten végeznek, és sokkal biztosabb, az negatív lett. Reménykedtem, hogy az én eredményem is álpozitív.
Másnapra kérni akartam időpontot a kórházba, persze hogy nem volt. Aztán mikor elsírtam magam a telefonban, az előjegyzést intéző nő nagyon kedves volt, próbált megnyugtatni, és azt javasolta, hogy menjek be, biztos behívnak. Muszáj volt gyorsnak lenni, az idő jelen esetben nem pénz, hanem életkérdés volt. A genetikai ultrahangon semmi rendellenességet nem láttak, viszont kaptam beutalót Debrecenbe, a genetikai tanácsadásra.
Hétfőn reggel 8-ra már a váróban voltunk. Mondanom sem kell, tömve a kis helyiség, levegő alig, rosszul voltam, mind testileg, mind lelkileg.
Futószalagon ment az egész, először ultrahang, majd a kapott eredménnyel várni a genetikusra. Az ultrahangon itt is mindent rendben találtak. Szinte biztos voltam benne, hogy hazaküldenek: ”nyugodjon meg anyuka” kijelentéssel. Hát nem így történt. A genetikus közölte azt, amit már elmondott a védőnő, háziorvos és másik 2 nőgyógyász is: az életkorom alapján nem, de a szérumalkotók miatt indokolt az amniocentézis. Megint eltörött a mécses, pedig próbáltam erős lenni. Aláírtuk a papírokat, és elindultunk. Vörös szemekkel, a férjem által támogatva léptem ki az ajtón. Leültem a folyosón, a többi anyuka mellé, akik szintén a vizsgálatra vártak. Nagyon magam alatt voltam. Éhes voltam, fáradt voltam, és úgy éreztem a lelkem is haldoklik. 2 óra lehetett, mire én következtem. A „sorstársaim” nagy része 35 fölött lévő, vidáman nevetgélő anyuka volt, akik azért jöttek AC-re, mert a koruk indokolta. Én nem nevetgéltem, én rettegtem. Nekem semmi keresnivalóm itt, én még ehhez túl fiatal vagyok, csak 28 éves…
De muszáj voltam, a babám és magam miatt is. Nem tudom mitől féltem jobban, azt tudom, mitől nem. A vizsgálattól nem féltem. Féltem attól, hogy esetleg beteg a babám, amit a vizsgálat eredménye igazol majd. Rettegtem attól, hogy a magzatvízvétel következtében megreped a magzatburok, és elvetélek. Ennek 1-2% esélye volt. Féltem attól, hogy kárt tesznek a babámban…
Mikor bekerültem, és lefeküdtem az ágyra, már csak egy darab hús voltam. Ürességet éreztem. A doki próbált kedves lenni, de tudtam jól, hogy neki én egy adott feladat vagyok, mint nekem egy dolgozat a sok közül, amit ki kell javítanom. Lekente a hasam fertőtlenítővel, ami hideg volt, majd ultrahangon nézte, hová szúrjon. Aztán belém szúrta azt a hatalmas tűt. Fájt. Nagyon. Viszont nem tudom hogy a testemnek, vagy a lelkemnek jobban. Éreztem és hallottam a vákuumot, majd hallottam, ahogy szívja a folyadékot. Végeztünk, felülhettem.
Kimentem az ajtón, majd szóltam Tamásnak, hogy rosszul vagyok. Elsötétült minden, és tompán hallottam, ahogy elkap egy orvost a folyosón: - Segítsen legyen szíves, a feleségem elájult.
Egy vizsgálóba vittek be, ahol vízszintbe helyeztek és kaptam vizet. Jobban lettem, de úgy döntöttünk, hogy egy éjszakát a kórházban töltök, biztos ami biztos. Az éjszaka eseménytelenül telt, aminek örültem, mert az első 24 óra a kritikus. Reggel megkaptam a zárójelentést, és hazamentünk.
Az elkövetkezendő 3 hétig, amíg tartott a tenyésztés, otthon pihentem. Nem kívánom senkinek ezeket a napokat. Március vége volt, a tavasz közelgett, de nem tudtam örülni a napsütésnek. Nem mertem közel kerülni a saját babámhoz, mert féltem az eredménytől…Pedig a kicsikém a vizsgálat után mozdult meg először.

Most nem részletezem a 3 keserves hetet, csak lezárom a történetet. A kromoszómavizsgálat igazolta a megérzésemet: egészséges babát hordok a szívem alatt.
Petra augusztus 26-án 3400 grammal és 50 cm-rel jött a világra, és kárpótol minket ezerszeresen az átélt szörnyűségekért…
(A cikket beküldte: bancsa1981)



Laborértékek változása terhességben
Egy álom válhat valóra, amikor egy nő számára kiderül, hogy szíve alatt egy életet hordoz. Ez az állapot azonban nagy felelősség. Felelős az anya a magzatért és önmagáért, hogy a baba egészségesen jöjjön a világra és ő is egészséges maradjon. Ennek érdekében a... »

Szex pocakosan
A várandós nő első gondolata a gyermekáldás örömén túl, hogy most aztán soha többet szex… Ami talán érthető is, hiszen az első trimeszter tele lehet olyan áldásokkal, amit egy férfi biztos nem élne túl, nekünk, nőknek ellenben még mosolyogni is kell! :) »




Minden jog fenntartva © 2022, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.