Kategória: Egyéb a terhességről

Amniocentézis 1

Az első gyermekünk down-szindrómával született, így miután kivizsgáltattuk magunkat a férjemmel, úgy döntöttünk, hogy a következő terhességemnél amniocentézist csináltatunk. A kisfiunk halála után 1 évvel abbahagytam a fogamzásgátló szedését, majd tartottunk pár gyógyszermentes hónapot és elkezdtünk próbálkozni. Elsőre sikerült teherbe esnem.

Már a terhesség elején telefonáltunk Pécsre és bejelentkeztünk a 12 hetes ultrahangra és genetikai tanácsadásra. A genetikus azt mondta telefonban, hogy nem biztos, hogy szükség lesz a beavatkozásra, de ezt majd személyesen megbeszéljük. El is jött az idő. Az ultrahangon minden rendben volt. Down-szindrómára utaló jelet nem találtak. Orrcsont ábrázolódott, nyaki redő normális (1,2 mm). A genetikus felvázolta a lehetőségeinket. Azt mondta, hogy vagy amniocentézis vagy vérteszt és később egy szívultrahang. Hozzátette, hogy mivel minket kivizsgáltak és egészségesek vagyunk, így a kisfiunk csak véletlen lett down-szindrómás és az ismétlődés esélye nagyon kicsi. Döntenünk kellett! Átbeszéltük a férjemmel és bár reménykedtem, hogy elkerülhető lesz a beavatkozás, arra jutottunk, hogy a vérteszt egyszer már nem jelezte a bajt és pl. a kisfiunknak nem volt probléma a szívével, úgyhogy most is rejtve maradhatna ha nem egészséges a baba, így az amniocentézist választottuk még az 1% vetélési kockázattal együtt is! Persze gondoltunk arra is, hogy mi van ha egészséges a baba, de a beavatkozás miatt elvetélek vagy mi van ha beteg és meg kell szakítani a terhességet, de mindezek ellenére így döntöttünk, mert még egyszer azt sem tudtuk volna végigcsinálni amit a kisfiunkkal!16 hetes terhes voltam amikor a beavatkozásra sor került. Reggel 8 és 9 között kellett jelentkezni a betegfelvételen. Felvették az adatokat majd felkísértek az osztályra. Ott átöltöztem és várakoztunk páran, hogy szóljanak, hogy mehetünk. Úgy emlékszem, hogy velem együtt négyen voltunk. 11 körül le kellett mennünk a földszintre. Behívtak, megnézték ultrahanggal a picit illetve, hogy hol tapad a lepény, lefertőtlenítették az egész hasamat, majd ultrahangvezérlés mellett belém bökték a tűt. Fogalmam sincs, hogy mekkora lehetett, mert én végig csak a kislányunkat néztem a monitoron. Szerencsére meg sem mozdult! Az egész csak pár percig tartott és csak kicsit volt kellemetlen. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy a férjem ott lehetett mellettem! Hozzáteszem, hogy a férjemen kívül senkinek nem jutott eszébe, hogy felsegítsen az ágyról… Mondták, hogy a vetélés kockázata 3 hétig fenn áll, úgyhogy kíméljem magam. Leragasztották a szúrás helyét majd a folyósón le kellett ülni 15 percre és utána felsétálhattunk vissza az osztályra. Délután 4 körül hozták a zárójelentést és mehettünk is haza. Mondták, hogyha baj van 10 napon belül telefonálnak, de mi ne érdeklődjünk, mert nem adhatnak felvilágosítást!1 hétig csak fürödni, wc-re és enni keltem fel és utána is kíméltem magam. Az eredményt 3 héten belül postázták, de mi egy kis protekcióval már 2 héten belül tudtuk, hogy 46 XX, tehát egészséges kislányunk lesz! A magzatvízből az AFP-t is megállapították. Ez is normális volt (1,09 MOM). A 18 hetes genetikai ultrahangon is mindent rendben találtak.

Azóta megszületett a kislányunk és most már lassan másfél éves és makkegészséges!

(A cikket beküldte: zsezse88)

Amniocentézis 2
Mivel az első gyermekünk down-szindrómával született nem volt kérdés, hogy utána minden terhességemnél megcsináltatjuk az amniocentézist még akkor is ha 1 % a vetélési kockázat. 2012 áprilisában ismét pozitívat teszteltem. »

Végre a mi csodánk is megérkezett!
Olyan örömmel olvasom mindig mások szüléstörténetét, és régóta vágyom arra, hogy én is megírhassam, de végül inkább főként az előzmények lettek azok, amiket szeretnék megosztani veletek. Az én "kicsi fiam" már elmúlt 20 éves, édesapjával már régen elváltak... »