|
Kategória: Szüléstörténetek A fiaink születésének történeteMindig szívesen olvasom a születéstörténeteket, de eddig nem is gondoltam arra, hogy leírjam a mi történetünket. Az a két nap a több embernek csak egy átlagos nap, nekünk viszont mindig emlékezetes lesz, amit sosem fogok elfelejteni. A nagy már iskolás, a kicsivel még gyesen vagyok.Kisebb problémáktól eltekintve az első terhességem problémamentes volt, bár a 36. heti UH után már be kellett feküdnöm, mert picinek (2480 grammnak) mérték a babát. A kórházban lényegében semmit sem csináltak, de hétvégékre hazamehettem legalább. Egy héttel a kiírt időpont előtt is ilyen hazamenetel volt, így nem is törődtem vele, hogy szivárog valami, mert semmi mást sem éreztem. Hétfőn reggel mikor visszamentem, mondtam ezt a dokinak, aki megállapította, hogy a magzatvíz szivárog, így irány a szülőszoba. Ez fél tízkor volt, bár pici fájásaim voltak, kaptam oxitocint is, ami meghozta őket rendesen. Fél kettőkor burkot repesztett a doki, aztán szinte folyamatosan fájtam. Hihetetlen erős fájdalmaim voltak, 4 órán keresztül, aztán végre megszületett a kisfiunk. Arra emlékszem, hogy mikor rám fektették a szemembe nézett, ez a pillanat örökre megmarad. A gátmetszést egyáltalán nem éreztem, de a varrás rossz volt. Amikor 6 évvel később a kisebbik fiunkat vártam, úgy álltam a dologhoz, hogy a szülés biztos rossz lesz, de túl kell lenni rajta, bárhogy is lesz. A terhesség alatt itt is töltöttem 3 hetet kórházban, igaz itt a hetedik hónapban. Nyolc nappal a kiírt dátum előtt egyik reggel, mikor felültem, elkezdett folyni a magzatvíz. Tudtam, hogy aznap meglesz a baba. Bár fájás nem volt, már majdnem 3 ujjnyi tágulással vettek fel a szülőszobára. Ez 7 körül volt. Fél tízkor burkot repesztettek és fél kettőkor meg is lett a baba. Százszor könnyebb volt ez a szülés, mint az első, mert a fájások csak rövid ideig tartottak, és elviselhetőek voltak. Csak az utolsó másfél óra volt nagyon rossz, meg mikor kibújt a baba. A gátmetszés itt se fájt, de viszont nagyon sokáig tartott, míg rendesen rendbejöttem. A második terhességnél már volt 4D-s UH, így mikor megszületett a pici, már régi ismerősként üdvözöltem, mert már ismertem az arcocskáját. Az első pillanattól kezdve természetes, hogy itt van Velünk. A nagy 8 éves, a pici nemsokára kettő lesz, egy igazi család lettünk. (A cikket beküldte: Bajaikriszta)
|