Kategória: SzüléstörténetekMartinka születése
Martinka sietett, hogy minél hamarabb kint legyen, mivel körülbelül két héttel elôbb jött, izgultunk nagyon, hogy minden rendben legyen, de szerencsére villámgyors szülésünk volt.
Ma már nyolc hónapos lesz Martin, úgyhogy nagyon megy az idô és nyáron már ünnepeljük az elsô szülinapját. Szóval, augusztus 7-én éjfélkor kezdôdött, arra ébredtem, hogy görcsöm volt, közben elmentem wc-re, kicsit hasmenésem, volt egybôl eszembe jutott egy fórumos barátnôm, aki írta, neki is evvel kezdôdött. Aztán visszafeküdtem az ágyba, és jött a következô görcs, elkezdtem nézni, hány percenként, akkor kb. tízpercesek voltak. A párom is felébredt, kérdezte, mi van, mondtam neki, hogy valami tutira készülôben. Ugye ennek az elôzménye az volt, hogy két napja valami barna folyásom volt, fogalmam sincs, ez a nyákdugó volt-e vagy nem. Aztán nagyon felgyorsultak az események, kezdtek sûrûsödni a a fájások, aztán újból mentem wc-re és már kissé véreztem is, na mondom, tutira menni kell. A párom felhívta a dokimat, mert már elég rosszul voltam, a doki mondta, hogy azonnal menjünk, az volt a szerencsém, hogy ráadásul ügyeletes is volt. Gyorsan összeraktam a cuccom, be a kocsiba, és kb. öt perc alatt ott voltunk, amikor kiszálltam a kocsiból megint jött egy fájás, azt hittem összeesek. Nagyon fáztam is, bent fogadott a biztonsági ôr, mondta, hogy menjünk fel, már várnak. Bent jött mindjárt a dokim, megvizsgált, mondta, hogy nemsokára szülünk, na pánik lett rajtam úrrá, de örültem is, hogy nemsokára láthatjuk a kisfiunkat. Kb. fél kettôkor vettek fel, aztán jött a szülésznô, aki nagyon kedves volt, mondta, hogy most elôkészítenek, kis beöntés hasonlók, aztán mehetek gyors wc-re. Közben kimehettem a folyosóra, ott is jöttek a fájások, egyre sûrûbben, akkor már négy-öt percesek voltak. Nekem idôm nem nagyon volt ilyenekre, hogy labdára üljek, meg kádba, mert annyira gyors volt minden. Aztán a párom is bejöhetett, beöltözött, mentünk a szülôszobára, vagyis elôtte, még meghallgatták a baba szívhangát, hogy rendben van-e minden. Aztán a szülôszobán megtörtént a burokrepesztés, utána iszonyat fájások jöttek, eszméletlen gyorsan kitágultam, kérdezték is közben, hogy anyukám is ilyen gyorsan tágult-e. Nem tudom, hányadik nyomásra jött ki Martinka, arra emlékszem csak, hogy mondták, most nyomjon, meg ilyenek, és még kiabáltam is, mert éreztem, hogy jön ki, mert a doki épp nem volt bent. Szorítottam a párom kezét, nagyon jó, hogy bent volt, szóval nem tudom, mennyi idô lehetett, de szerintem még egy óra se telt el, és megvolt Martinka. Rögtön rám helyezték, ezt az érzést nem lehet megmagyarázni, csak azt tudom, hogy FANTASZTIKUS. Ugye gátmetszés meg ilyenek is voltak, és sajna hallottam, hogy mondja a szülésznô a dokinak, hogy nem áll el a vérzés, toltak be a mûtôbe. Volt egy kisebb mûtétem, valami hüvelyfalrepedés volt, de nagyon konkrétan nem tudom. Majd a hat hetes kontrollon gondolom, elmeséli a doki, mert nagyon gyenge voltam utána egyáltalán bármit is kérdezni, máshol járt az agyam. Mindenesetre én azt mondom, jó élményként éltem meg magát a szülést, ami utána volt, az kicsit fájt, de megérte, hogy ilyen gyönyörû hajas babánk lehet. Még a mai napig is elgondolkozok, amikor nézem Martinkát, hogy már nemcsak ketten, hanem hárman vagyunk és ez annyira jó érzéssel tölt el, SZÜLŐK VAGYUNK! És ez nagyon nagy szó! (A cikket beküldte: minna03) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
![]() |