|
|
Kategória: A baba elvesztése Kegyetlen az élet - kétszarvú méhem vanKét év leforgása alatt a második babámat vesztettem el. Hihetetlen nehéz túltennem magam ezen az egészen! Soha nem gondoltam volna, hogy ez velem megtörténhet, főleg nem kétszer egymás után.Mindenem megvan, csak a gyerek hiányzik a boldogságomhoz! Hihetetlenül boldogok voltunk a párommal, hogy végre lesz egy kisbabánk. Minden jól ment, egészen novemberig, mikor is bevéreztem. Elmentem kivizsgálásra és mindent rendben találtak, de a biztonság kedvéért veszélyeztetett terhesnek vettek. Innentől kezdve éreztem néha, hogy feszül a hasam, de mivel első terhességem volt nem tudtam felmérni a dolgok veszélyességét. Az orvosom pihenést ajánlott és ezzel el volt intézve a dolog. A vizsgálatokon minden rendben volt, semmi jel nem mutatott arra, hogy bármi gond adódhatna. Már a baba mozgását is éreztem, és egyre jobban vártam a napot hogy meglássam a kisfiamat. De sajnos a sors közbeszólt. Terhességem 20. hetében begörcsöltem és megindult a szülés. Elvesztettük a mi kis kincsünket. Soha nem felejtem el azt a napot! Természetesen a szövettanon semmit nem találtak, így aztán nem is volt magyarázat arra, mitől történt mindez. Egy későbbi vizsgálaton derült ki, hogy kétszarvú méhem van. Az orvosomat kérdezgettem, de azt mondta, kicsi az esély rá, hogy ez még egyszer megtörténjen. Visszamentem a dolgozni és vártam a napot, mikor újra próbálkozhatunk. 7 hónap próbálkozás után végre sikerült teherbe esni. Már az elejétől kezdve táppénzen voltam. Nagyon vigyáztam magamra és a babára. Minden a legnagyobb rendben volt. Semmi gond nem volt, se vérzés, se hasfeszülés, semmi. Néha már azért idegeskedtem, mert nem éreztem a terhességből semmit. Vártam a rettegett 20. hetet, hogy csak azon túl legyek. Mikor már kezdtem volna megkönnyebbülni, a 21. hét elején újra jöttek a görcsök, és sajnos a kislányomat is elvesztettem. Nagyon rossz volt még egyszer ugyanezt átélnem. Egy hónap múlva kell visszamennem, és akkor majd kivizsgálnak tüzetesen. Remélem, találnak valami megoldást és nem kell többet átélni, mert abba belehalok. (A cikket beküldte: deranita) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||