|
Kategória: Egyéb babás témák Zsíroskenyér zabálókMinap hallottam ezt a kifejezést használni egy gyermek szájából. Leszólt így egy másik gyereket."- Jó van má, ő egy zsíroskenyér zabáló!" Megkérdeztem a nagyfiamat, hogy mit is jelent ez a korabelieknél. Kiderült, hogy a szegényebb gyerekeket gúnyolják így. Mert ma már ciki szegényebbnek lenni a többitől és a zsíroskenyér ciki lett. Nem attól lett valaki "jócsákó", hogy hány mag csírázik a procójában, hanem attól, hogy lehetett vele beszélgetni, hülyülni, fára mászni, bicózni. Na és az sem volt ciki, ha valakinek csak ócska szovjet bringája (nem nője, kerékpárja) volt Hatalmasat fordult a világ. Ciki a zsíroskenyér. Sőt hallottam, hogy valakit azért szóltak le a többiek, mert turkálós volt a ruhája, vagy éppen kínaiban vették a táskáját. Abban biztos vagyok, hogy ezek a vélemények nem a gyerekektől indultak, hanem a felnőttek kezdtek így nevelni. Mert nézd fiam, neked milyen márás cuccod van, Muksikának meg car kínait vett az anyja. Na ugye, hogy jobb vagy nála. Valahogy az emberek már nem segíteni akarnak a másikon, hanem a lent levőt még lejjebb taszítani, eltörölni, hogy ne kelljen látni. Hahó szülők, ti hogyan neveltek? Ti mutattok példaként toleranciát? Éppen ma láttam a játszótéren, hogy fiatalok, úgy tizenöt évesek, behívták a környék habókos öregét, hogy csúszdázzon nekik. Ők fölvették, gondolom azóta már a neten kering. Görcs jött a gyomromba. Utálják a "szegényeket" az ügyefogyottakat pedig nevetségessé teszik, kihasználva az állapotukat. Gusztustalan és felháborító. Nem tudom, hogy a szülők ezt tudják, látják-e. Mindegy is, mert a nevelés ilyenkor már késő. Viszont mit várunk, ha az emberek nagy része elfordul, ha ájult embert lát. Ezek a fiatalok veszik át lassan a helyünket a felnőtt világban. Vajon ha megörekszünk, mit várhatunk majd az így nevelt gyerekektől? (A cikket beküldte: Banyaci)
|