Kategória: Szüléstörténetek

Zoárdka születése

2005 augusztusában derült ki, hogy terhes vagyok. Csináltam tesztet és igen hamar, erősen volt ott a második csík is. Akkor 3 hónapja voltam együtt a párommal, én 19, ő 29 éves volt. Egy percig nem gondoltunk arra, hogy elvetetjük a babát, mindketten szívből akartuk, bíztunk magunkban és a szerelmünkben. Így kezdődik a történetem...

Szerencsére a terhességem alatt nem volt semmi probléma, makk egészségesek voltunk mind a ketten. :) 2006. április 28-ra voltam kiírva, s örültem neki, hogy tavaszi baba lesz.

Április 22-én mentem reggel NST-re, akkor kezdődtek a gondok. Az első 10 percben minden rendben volt a baba szívhangjával, de aztán egyik pillanatról a másikra nem hallottam pár másodpercig, majd újra visszajött. Még a szülésznő meg is kérdezte, hogy elmozdult-e a baba, én pedig rávágtam, hogy igen, de aztán belegondoltam, hogy nem is éreztem mocorogni, de mire ez lepörgött az agyamban, már újra nem volt szívhang. Akkor már a szülésznő is odajött. Mondtam neki, hogy nem mozog a babám, más gond lehet. Egyből szólt az orvosomnak, jött is hamar, neki is vagy 3-szor elment a szívhang.

Már nem mehettem haza, bent fogtak a kórházban, amit valahogyan nem bántam, sőt... örültem, hogy biztonságban vagyunk, ha bármi történne.

Aznap egész nap nézték tölcsérrel a szívhangot, de sosem volt tökéletes. Enni nem ehettem, csak ihattam, hátha sürgősen császározni kell majd. Nagyon éhes voltam és rettentő ideges, mert a babám nem mozgott egyáltalán. Párom ott volt velem egész nap, várta hátha még aznap meg lesz a kisfiunk. Nem így lett, így este haza kellett mennie.

Másnap reggel már korán vittek NST-re, persze nem változott semmi. Ugyanúgy voltak kihagyások, mint előző nap. Akkor már tudtam, hogy így vagy úgy, de aznap meglesz a babám. Raktak rám indító infúziót, hátha kiindul attól a babám, de nem történt semmi. Így a doktor úr döntött: császározni fog.

Ahogyan ezt kimondta, már pörögtek is velem az események, épphogy fel tudtam hívni a páromat, hogy jöjjön. Míg telefonáltam, a szülésznő rakta fel a katétert és már vittek is a műtőbe.

Altatással műtöttek, így már az ágyamban ébredtem fel. Mondták, hogy reggel 9 óra 3 perckor emelték ki a hasamból a kisfiamat, makk egészséges és csodaszép. A köldökzsinór duplán a nyakán volt, így lehet a sima szülés az életébe került volna.

3440 g és 50 cm volt. :)))
Ma már egy gyönyörű, okos, 22 hónapos kiscsibész. :)))
(A cikket beküldte: timcsianya)


Az élet ajándéka, Zsozsóm születése
Amióta az eszemet tudom, saját családra vágytam, férjjel, szép esküvővel majd babával. Nagyon fontosnak tartottam, hogy meg tudjam adni neki mindazt a családi, érzelmi hátteret, és biztonságot, amit én sajnos nem kaptam meg. Mindig azt mondtam, hogy csak akkor... »

Tényleg annyira csodálatos a terhesség?
Mindenki ódákat zeng a csodálatos terhességről, de van, aki másként éli meg. Mint én... Vagy csak senki nem beszél róla, mert tabutémának számít és szégyennek... Mindenesetre én beszélek róla, még ha közfelháborodást is fog okozni. »



Minden jog fenntartva © 2026, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.