Kategória: Szüléstörténetek

Zoárdka születése

2005 augusztusában derült ki, hogy terhes vagyok. Csináltam tesztet és igen hamar, erősen volt ott a második csík is. Akkor 3 hónapja voltam együtt a párommal, én 19, ő 29 éves volt. Egy percig nem gondoltunk arra, hogy elvetetjük a babát, mindketten szívből akartuk, bíztunk magunkban és a szerelmünkben. Így kezdődik a történetem...

Szerencsére a terhességem alatt nem volt semmi probléma, makk egészségesek voltunk mind a ketten. :) 2006. április 28-ra voltam kiírva, s örültem neki, hogy tavaszi baba lesz.

Április 22-én mentem reggel NST-re, akkor kezdődtek a gondok. Az első 10 percben minden rendben volt a baba szívhangjával, de aztán egyik pillanatról a másikra nem hallottam pár másodpercig, majd újra visszajött. Még a szülésznő meg is kérdezte, hogy elmozdult-e a baba, én pedig rávágtam, hogy igen, de aztán belegondoltam, hogy nem is éreztem mocorogni, de mire ez lepörgött az agyamban, már újra nem volt szívhang. Akkor már a szülésznő is odajött. Mondtam neki, hogy nem mozog a babám, más gond lehet. Egyből szólt az orvosomnak, jött is hamar, neki is vagy 3-szor elment a szívhang.

Már nem mehettem haza, bent fogtak a kórházban, amit valahogyan nem bántam, sőt... örültem, hogy biztonságban vagyunk, ha bármi történne.

Aznap egész nap nézték tölcsérrel a szívhangot, de sosem volt tökéletes. Enni nem ehettem, csak ihattam, hátha sürgősen császározni kell majd. Nagyon éhes voltam és rettentő ideges, mert a babám nem mozgott egyáltalán. Párom ott volt velem egész nap, várta hátha még aznap meg lesz a kisfiunk. Nem így lett, így este haza kellett mennie.

Másnap reggel már korán vittek NST-re, persze nem változott semmi. Ugyanúgy voltak kihagyások, mint előző nap. Akkor már tudtam, hogy így vagy úgy, de aznap meglesz a babám. Raktak rám indító infúziót, hátha kiindul attól a babám, de nem történt semmi. Így a doktor úr döntött: császározni fog.

Ahogyan ezt kimondta, már pörögtek is velem az események, épphogy fel tudtam hívni a páromat, hogy jöjjön. Míg telefonáltam, a szülésznő rakta fel a katétert és már vittek is a műtőbe.

Altatással műtöttek, így már az ágyamban ébredtem fel. Mondták, hogy reggel 9 óra 3 perckor emelték ki a hasamból a kisfiamat, makk egészséges és csodaszép. A köldökzsinór duplán a nyakán volt, így lehet a sima szülés az életébe került volna.

3440 g és 50 cm volt. :)))
Ma már egy gyönyörű, okos, 22 hónapos kiscsibész. :)))

(A cikket beküldte: timcsianya)

Bora és Bence születése, avagy ikerszülés 18 évesen
A mi történetünk nem mindennapi. Soha nem gondoltam, hogy velem ez megtörténhet. Teherbe esni ilyen fiatalon, ráadásul ikrekkel, hát... De egy percig sem volt kérdés, hogy megtartjuk-e őket vagy sem. És az öröm, amit okoznak, mindent megért. »

Az Apa feladatai a szülés után
„Akkor teszel legtöbbet a gyerekért, ha szereted az anyját, az anyáért akkor, ha részt veszel a gyereknevelésben.” Mit tegyen az Apa, hogy a kezdeti idők nehézségeit könnyebben áthidalja a család? Hogyan segíthet az anyának, mik azok a lelki... »