|
Kategória: Szüléstörténetek Zalán születéseMár egy éve próbálkoztunk, mikor végre megjelent a második csík is a teszten. Már másnap elmentem a nőgyógyászhoz, aki még nem látta pontosan (még csak 4hetes volt) így a vérvétel eredménye erősített meg minket, hogy úton van a mi kicsikénk.Adott beutalót a budapesti I. sz. Nőgyógyászati Klinikára. Ott csináltak egy magzatvíz mintavételt, ami szerencsére negatív lett. Nem úsztuk meg ennyivel, mert akkor meg a szívébe láttak valamit, ezért visszarendeltek kontrollra. A vizsgálaton azt mondták, hogy nincs is semmi baja a kicsikénknek. Megnyugodhattunk végre és vártuk a kis pocakbérlő érkezését. 2010. 04. 19-én eljött a nagy nap. Magzatmozgást számoltam, amikor egy kis görcsöt éreztem, majd hallottam egy pukkanást és elkezdett szivárogni a magzatvíz 17.45-kor. Fél óra múlva már a kórházban voltunk. Megvizsgáltak, majd közölték, hogy még csak egy ujjnyira vagyok kitágulva. Hazaküldték a férjemet, mondván hajnalnál előbb nem lesz baba. 18.30 körül megkezdődtek a fájások. Éjfélkor átvittek a szülőszobába, megvizsgáltak: 2ujjnyira voltam kitágulva. Ekkor már behívhattam a férjemet is. Éjjel egy órától már 2-3 percesek voltak a fájások, de tágulni nem tágultam tovább. Sétálgattam, zuhanyoztam, kicsit jobb lett, de a tágulás nem indult be. Ráültettek a labdára, hátha… Nekem nem jött be. 3 óra körül bejött a doki, hogy majd kapok infúziót, de majd csak 6 órakor, ha megérkezett a főorvos Úr. Végre eljött az infúzió ideje. Bejött egy szülésznő és elküldött wc-re, mert ha beköti az infúziót, akkor ugye már nem lehet. Éppen egy fájás közepén tartottam, erre tök bunkón rám szólt, hogy kismama, mondtam, hogy menjen el wc-re. Nagy nehezen feltápászkodtam és elvégeztem a dolgom. Mikor visszamentem, flegmán közölte, hogy látja milyen fáradt vagyok, de ők mondták este, hogy aludjak. Köszönöm szépen... Lehet, hogy más tud így aludni, 5 perces fájások alatt, én nem tudtam. Bekötötte az infúziót, így a fájások még erősebbek lettek. Pont műszakváltás volt, így egy nagyon aranyos szülésznőt és doktornőt sikerült kifognom. 9 óra után nem sokkal elkezdődtek a tolófájások. Kb. ötször nyomtam, hol a doktornő, hol a főorvos nyomta a hasam, de a kis manónknak nem sikerült kibújnia. Vákuummal segítettek neki, így egy nyomásra 14 és fél óra után, 2010. 04. 20-án, 9.30-kor megszületett a mi kis szemünk fénye Zalán. 3580 grammal és 56 cm-rel. Nem sírt fel, a köldökzsinór háromszor a nyakára volt tekeredve, plusz egyszer a kezére. Gyorsan elrohantak vele, de 2 perc múlva már kiabált is torkaszakadtából. 10.30-kor hozták vissza nekem (addig nem is láttam) és onnantól már velem volt a kórházba. Mindent összevetve nagyon nehéz volt, de megérte. Nagyon sokat segített, hogy a férjem bent lehetett velem. Ezúton is köszönöm a doktornőnek és a szülésznőnek a segítséget és a kedvességet. Bárcsak minden orvos és szülésznő ilyen lenne. (A cikket beküldte: hheni21)
|