|
Kategória: Szüléstörténetek Tervezett császárral szülésÉletem legszebb élménye volt, hogy császármetszéssel hozhattam világra gyermekemet... Főként azoknak ajánlom, hogy olvassák el, akik természetes úton szeretnének szülni, de másképp alakul(t). Sok sikert mindenkinek, és csodálatos babákat!Szeptember 16-án reggel 7-re kellett beérnem a kórházba (igaz, éjszaka semmit sem aludtam, de boldogan robogtunk be). Doktor úr már várt, kedvesen nyugtatott, mert látta rajtam, hogy nagyon ideges vagyok. Megkaptam a beöntést, infúziót, betoltak a műtőbe. Na akkor kezdtem el pánikolni. Az altatóorvos előkészített a spinális érzéstelenítéshez (ettől féltem a legjobban, megjegyzem oktalanul, mert semmit sem éreztem), és elöntött a melegség, zsibbadás. Ezután a doktor úr jódozta a hasam, majd megkezdte a műtétet, míg én az altatóorvossal beszélgettem (aki próbálta elterelni a figyelmem). Sokáig nem volt rá szükség, mert kb. 5 perc telhetett el, és a kislányom felsírt. Kivitték az apukájához, aki egy ablak mögül izgult a csecsemősnővérekkel együtt. Megmérték, fürdették, fotózkodás, majd behozták Kiarát, a mellkasomra tették. Ő megnyugodott, én pedig akkor kezdtem sírni a boldogságtól, örömtől, hogy végre a kezembe tarthatom a gyönyörűségemet. Aznap 8 óra 33 perc volt életem legszebb perce. Egy óra múlva mindketten a szobánkban voltunk, megkönnyebbülve, boldogan, jókedvűen fogadtuk a családot. Anyukám, aki mindvégig ellene volt ennek a fajta "szülésnek", megnyugodott, és azt mondta, most már látja, hogy jól döntöttem, és örül, hogy ilyen jól érzem magam. Úgyhogy, aki természetes módon tervezi a szülést, de valamiért mégis a császárt javasolják az orvosok, ne csüggedjen, így is csodás élményben lesz része. Ezúton is szeretném megköszönni a páromnak, családomnak, orvosomnak, hogy egy csodálatos kislánynak lehetek az édesanyja. Kiara most 10 hónapos, és épp a járást tanulgatjuk... (A cikket beküldte: luxika)
|