|
|
Kategória: Szüléstörténetek SzüléstörténeteimA lányom 2000-ben született sajnos császárral. Pont a kiírt napon reggel kimentem pisilni és úgy éreztem, hogy folyik valami. Bementem a kórházba, ahonnan hazaküldtek. Estig anyuéknál voltam, még jó, hogy nem indultam el busszal haza, mert este már ömlött belőlem a víz, és lázas is lettem.Egy nehezen megélt vetélés után nagy nehezen sikerült teherbe esnem. Szerettem volna simán szülni, de nem jött össze, pedig most fogadott orvosom is volt. 2005. november 6-án mentem be, mert lázas voltam, rázott a hideg és hánytam. Hajnali 2 óta voltam bent, vizsgálgattak. Reggel csináltak ultrahangot, ami kimutatta, hogy ki van tágulva a vesém. A fogadott orvosom azt mondta, leengednek az osztályra. Kértem hogy írjon fel a vesémre gyógyszert, de azt mondta a szülés után elmúlik. Elég sokszor kínlódom a vesémmel és magától soha nem jön helyre. Reggel infúziót kaptam, hogy lehet műteni kell rossz szívhangok miatt. Óránként vettek vért, végül este 10-kor egy idegen orvos döntötte el, hogy meg kell műteni. Én megbeszéltem a fogadott orvosommal, hogy ha műteni kell, altatásos császárt szeretnék, de végül nem engedték. Nem voltam valami jól műtét közben, de legalább most bent lehetett a férjem a műtőben. A lányomnál a doki, akihez reggel bementem, megkérdezte, nem cigizek -e mert a baba méhen belül sorvadt. Akkor látott életében először és nem mondta senki, hogy baj lenne a babával. 3260 gramm lett. A fiamnál a fogadott orvos tőlem kérdezte hogy mit csináljunk. Szerintem ezt az orvosnak kell eldönteni. De a lényeg a végeredmény! Most van egy okos elsős nagylányom és egy rosszcsont fiam, aki 21 hónapos. (A cikket beküldte: mayka)
|