Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: A terméketlenségről

Sikeres teherbeesésünk története a lombikprogramban

Kedves Kismamák! Szeretnénk megosztani Veletek saját tapasztalatainkat a lombik-programban történő teherbeesésről. Két embrió beültetésen vagyunk túl (Kaáli Intézet és Budai Meddőségi Központ), azok minden aggodalmával és örömével. Ha már velünk minden rendben van és 2010. júniusára várjuk Nelli babát, úgy gondoltuk hogy segítünk azzal ha megosztjuk tapasztalatainkat az IVF eljárásról a sikeres beültetésig.

Baba-projektünk úgy indult, hogy sok-sok sikertelen próbálkozás után orvosunk tanácsára elvégeztettünk egy kórházi hysteroscopia vizsgálatot (altatásos petevezető átjárhatósági beavatkozás) amely kiderítette, hogy kettős petevezeték elzáródás van, tehát "természetes úton nem lehet babánk". Mellbevágó élmény! Kispapa egész életében (32) mindig is ellenzett mindenféle orvosi beavatkozást és gyógyszert, a lombikbaba fogalma pedig csak egy nagyon távoli betegséget jelentett számára. Egészen mostanáig... Szembesültünk ugyanis azzal, hogy bizony számunkra a lombikprogram nyújthat kizárólag segítséget, annak minden nehézségével, hormonkezelésével és esetleges mellékhatásaival együtt.

Öröm az ürömben, hogy az elzáródott petevezetőkkel nem kellett átmennünk az egyébként orvosilag kötelező inszeminációkon, hanem azonnal bele is vághattunk a lombikprogramba. Rengeteg információt gyűjtöttünk az Internetről, fórumokból és természetesen ismerősöktől, majd úgy döntöttünk hogy a budapesti Kaáli Intézet lehet a legjobb megoldás számunkra.

Minden okunk megvolt a bizakodásra, mert a Kaáli Intézetnek jó neve volt és abban is biztosak voltunk hogy az a rengeteg ember nem tévedhet aki odajár. Az ottani dolgozók szimpatikusak és segítőkészek voltak, de az időpontra való érkezéskori átlagosan másfél órás várakozások ugyanakkor kemények voltak.

1. nekifutás (2009. április)
Kismama eleinte nagyon félt a hasfalba történő injekció saját maga általi beadásától, így minden alkalommal a háziorvos nővérkéje segített. A felírt gyógyszerek 4 napos alkalmazása utáni szokásos kontrollvizsgálaton (vérvétel és ultrahang) kiderült, hogy a kismama hormonszintje olyan magas lett, hogy már az egészsége forgott kockán, így az orvos tanácsára le kellett állnunk a további hormoninjekciókkal. Tehát az első petefészek stimulációnk már korán kudarcba fulladt...

2. nekifutás (2009. június)
Kismama ekkor és itt tanulta meg injekciós tűvel hasbaszúrni magát, mert nem volt kivitelezhető hogy minden nap nővér adja be a napi hormonadagot. Az 1. sikertelen nekifutást követő hónap múlva nem volt akadálya a következő próbálkozásnak. A kezelési terv ezúttal csökkentett hormonadagú volt, a stimuláció rendben zajlott, majd a kitűzött napon kispapa is beleadta a helyszínen az apait, és a kismama 12 db petesejtjével reméltük, hogy sok meg is fog termékenyülni néhány nap alatt. Így is lett. Azt javasolták, hogy mivel 9 db petesejt szépen megtermékenyült, ne 3 naposan hanem 5 naposan tegyék vissza a két legfejlettebb embriót. Meglepő hír fogadott minket a transzfer napján mert a 9 babácskánkból csak 2 maradt életben az ötödik napra, amelyeket be is ültettek. Másfél óra után jóleső érzéssel, lassú tempóban és immáron négyen(!) autóztunk együtt haza a Kaáli-ból. Boldogok voltunk és bíztunk a sikerben!

Ab missed
A 6. héten az ultrahang megmutatta, hogy a petezsákban egy 3,8mm-es pici embrió látható, aminek ott és akkor nagyon örültünk. Nem tudtuk, hogy ez a méret bizony picike, és sajnos 2 hét múlva egy újabb ultrahangon a doktornő szavai egy életre beivódtak kismama és kispapa emlékezetébe: "Nem látok életjelenséget...". A petezsák üres volt. Nem akartunk hinni a szemünknek és a fülünknek sem! Kész, mindennek vége, a piciny embrió eltűnt, elment tőlünk. A doktornő számára ez rutinszerű lehetett, de számunkra ez az ab missed diagnózis egyenlő volt teljes összeomlással. Rutinszerű méhkaparást javasoltak nekünk, de megtudtuk hogy enélkül a drasztikus "kaparás" nélkül is lehet hogy magától kijön a méh megvastagodott nyálkahártyája, ezért inkább vártunk. És jól tettük, mert egyik este a természet tette a dolgát... legalább ennyiben szerencsénk volt, hogy nem kellett kórházba menni emiatt. Bűntudat és kétségbeesés tartott a markában napokig mindkettőnket. Szerencsére elég gyorsan összeszedtük magunkat és érdeklődtünk az újrakezdés mikéntjéről...

A Kaáli intézeti sikertelenség után nőgyógyászunk, Dr. Csemniczky Gusztáv javaslatára eljutottunk a szintén sokat dicsért János kórházbeli Budai Meddőségi Központba Dr. Skriba Eszter doktornőhöz. E döntésünk egyik legnyomósabb oka az volt, hogy a Kaáli-ban csak 3-4 hónap múlva lett volna a következő beültetésre időpontunk, de mi semmiképpen nem akartunk addig várni. Megtudtuk, hogy csak annyi a szabály, hogy 2 beültetés között 3 hónapnak el kell telnie, ami nálunk azt jelentette, hogy a spontán vetélést követő hónap menstruációja után máris nekifuthattunk a következő petefészek stimulációnak immáron a János kórházban. Általánosságban elmondható, hogy itt szintén nagyon sokan voltak mindig, viszont kiszámíthatóan és folyamatosan haladt a sor. A doktornő nagyon szimpatikus és kedves volt, a kezdetektől fogva minden kérdésünkre részletesen válaszolt és biztatott bennünket.

3. nekifutás (2009. szeptember)
Meg is lett az eredménye, mert a nem túl kényelmes injekciós hasbaszúrós kúra után (Gonal F és Ovitrelle) 5 db petesejt érett meg és került leszívásra. Ez az 5 db petesejt egy pillanatra kevésnek tűnt, mert a múltkor 12 db érett meg, de a műtétre várakozás óráiban több kismamával a kórteremben elbeszélgetve bizony kiderült, hogy sokaknak 1, azaz egyetlen darab érett petesejt is óriási öröm lenne, tehát a mi 5 db-unkkal igazán elégedettek lehetünk. A visszaültetésre ezúttal nem 5, hanem 3 nap múlva került sor, mert "csak" 2 db petesejt fejlődött jól, így mindkettőt érdemes volt ebben az ideális fejlettségi szinten beültetni. A beültetés előtt monitoron megnézhettük a két legtökösebb kicsi embriót amelyek már egyenként sok-sok sejtesek voltak. Hihetetlen milyen ereje van a természetnek! A biológia órán tanultak ezúttal a szemünk előtt váltak valósággá. Két ivarsejtből egy ÉLET kezdett fejlődni egy csodálatos természeti program szerint... És itt gyorsan említsük meg Kriston Rita embriológus nevét, aki kollégáival együtt a háttérben az egyik legfontosabb munkát végzi: kiválasztanak egy-egy fürge és jól mozgó hímivarsejtet és ügyesen besegítik egy-egy petesejtbe.

A beültetésünk tehát sikerült, az Utrogestan hüvelykapszulát folyamatosan használni kellett a méhen belüli megtapadást segítendő. Ekkor kezdtük el szedni a Femibion magzatvédő vitamint amelyet a mai napig szed a kismama, bár a 12. hét után egy másik Femibion fajtát.

Az október 1-i beültetést követően október 12-én mentünk az első vérvételre aminek az eredményével a doktornő és az embriológus együtt fogadtak, ami ebben a meddőségi központban azt jelentette, hogy az álmunk valóra vált. Azt ezt követő ultrahang vizsgálaton már azt is tudtuk, hogy egy kis szív dobog a kismama pocakjában.
(A cikket beküldte: nelli2010)



Bibék a pácban
A tavaszi csoport sikerén felbuzdulva október 18-án újra indul a Bibék a pácban lombikos beszélgetős kör! Mire számíthatsz, ha velünk tartasz? Elsősorban szeretetteljes, megértő sorstársi közösségre. Arra az érzésre, hogy "tudom, miről beszélsz" és sok-sok... »

Babás babonák
Valaha a falusi élet szokásrendszerének nélkülözhetetlen részét jelentették; ma mulatságosan együgyünek vagy éppen furcsán viszolyogtatónak is találhatjuk némelyiket. Annyi biztos: a gyermekáldással kapcsolatos, régvolt népszokások és hiedelmek igen sok... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.