Kategória: Szüléstörténetek

Nőiességem beteljesedése

Már tudom, hogy a nőknek természet által adományozott ajándéka az, hogy képesek kihordani, és a világra hozni egy új életet, s talán életük legszebb napját átélve ezzel. Igenis sokat számít, hogy ki miként áll magához a szülés tényéhez, és milyen érzelmekkel indul el egy gyermek születése kezdetén.

Mi április elejére vártuk kislányunk érkezését. Én egész terhességem alatt mondogattam, hogy úgy érzem, Ő már márciusban jelentkezni fog, és nem lesz nagy baba (a hasam sem volt nagy). Mindkettő igaz lett.

Március 29-én kezdődtek hajnalban a fájások, amik viszonylag gyorsan erősödtek és sűrűsödtek, ugyan nem rendszeresen. Felhívtam szülésznő-barátnőmet, és lassan bementünk a kórházba. Ott már nem találtam a helyem, fájt... a szokásos dolgok lementek...
A doktor megérkezett, és nemsokkal utána burkot repesztett. A fájások intenzitása már nem lehetett volna nagyobb, négy óra körül pedig átmentek tolófájásokba.

Háromnegyed ötkor megszületett egy emberke, és ezzel megtörtént életem legnagyobb, legszebb momentuma! Fájdalomcsillapító nélkül,és csendben.

Mondhatom, hogy szebb szülést nem is kívánhattam volna, és minden úgy zajlott, ahogy szerettem volna. Hála az ott lévő emberek szakértelmének, kedvességének, és hogy ismertem őket, megbíztam bennük.

Mindenkinek hasonlóan szép szülést kívánok, és valójában ez a folyamat tényleg a fejben kezdődik...

(A cikket beküldte: zsu806)

Kincs született...
Már lassan 3 hónapja, hogy megszületett a mi kis manócskánk, de még mindig hihetetlen számunkra, hogy itt van mellettünk Ő. Amennyire féltem a szüléstől, annyira meglepődtem saját magamon, hogy már egy héttel utána szinte alig emlékeztem a fájdalomra. »

Kisbabám elvesztése: másodszor is missed ab
Miért kelett újra átélnem? Mit rontottam el vagy miért büntet engem a sors? Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy egy fiatal nő, aki egészséges, miért vetél el, főleg ha már képes volt egészséges kisbabát is világra hozni?! »