Kategória: Egyéb babás témák

Nicsak, hogyan beszél? – A gyerekek anyanyelvtanulásának rejtélyei 1. rész

A legtöbb emberben erősen él az a sztereotípia, mely szerint a kisgyermek úgy tanul meg beszélni, hogy utánozza a környezetét. Ám a tipegők sajátosan szerkesztett mondatai a legjobb példák ezen elmélet cáfolására… Nyelvészek, pedagógusok, biológusok, pszichológusok kutatják, a szülök pedig egyszerűen csak kíváncsiak rá: hát most nézzük, hogyan beszél!

„Vegyen fel az anya engemet!” Minden anyuka hallott már ehhez hasonló, vagy még ettől is furcsább, de édes mondatokat. Ezek az okos hibázások mutatják, hogy a gyerekek rendszeralkotást végeznek, újraalkotják az anyanyelvet. Ebben a folyamatban érvényesülnek bizonyos megbonthatatlan törvényszerűségek, bár nem kell megijedni, az időhatárok minden babánál másak lehetnek.
Először is minden embernek vannak biológiai adottságai: észlelések, agyi felépítés, figyelem, emlékezet, amely a beszédtanulás képességét adja. Ma már kísérletek igazolják, hogy a magzat is hall hangokat, születése után pedig képes megkülönböztetni az édesanyjáét az idegenekétől. Körülbelül 3 hónapos korig minden hangot képes lenne megkülönböztetni, de egy idő után „rááll” a füle az anyanyelv sajátosságaira. (A japánok például nem hallják az „l” és „r” hang közti különbséget.)
A nyelv előtti hangadásnak is különböző folyamatai vannak: az újszülöttek reflexszerű sírásától kezdve egészen a gagyogásig. Ezek korántsem elhanyagolható dolgok, ugyanis a gyermek megalapozza a hangképzésének akaratlagos vezérlését.
Továbbá említést kell, hogy tegyünk arról, hogy az ember mindenekelőtt társas, szociális lény, tehát az érzelmi kapcsolódás elemi szükséglete. Ez adja a tanuláshoz a legnagyobb motivációt számára. Figyelje meg mindenki, hogy mikor a csecsemők látása még csak körvonalas, és homályos, ennek ellenére, amint felismerik a családtagjaikat, egyből mosolyognak rájuk, vagyis kapcsolatot próbálnak teremteni a világgal. Nagyjából 3 évig a család, a hozzátartozók és az otthon szolgáltatja az egyedüli és legfőbb környezetet a szocializálódáshoz, és a tanuláshoz.
Ahhoz, hogy létrejöjjön a beszéd, pedig egyértelműen külső feltételekre is szükség van: társas környezetre, elsajátítható nyelvi mintákra.
Milyen a legjobb minta a kicsit számára? Erről rengeteg vita folyik manapság is. A kisgyermeknek szóló beszéd jó néhány dologban eltér attól a formától, amit felnőtt közösségben használunk. Ilyen jellegzetességek a magasabb hangfekvés, gyakoribb és erősebb hangsúlyozás, nagy intonációs kontúrok (tehát nagyobb hanglejtések stb.), az egyszerűbb szavak használata, tehát az ún. „dajkanyelv” kifejezései (pl.: pápá, pipi, baba) és az egyszerű mondatszerkesztések.
Továbbá ide tartoznak még az ismétlések, lassú beszéd, szünetek, igazságérték kijavítása, kényszerítő kérdések feltevése, rag, és egyéb bonyolult nyelvtani formák kihagyása, suttogás vagy felkiáltás, és a gyermek nevének többszöri beiktatása a beszédbe.
Sőt a felnőttek egyfajta társalgási keretet igyekeznek teremteni csemetéiknek a könnyebb tanulás érdekében. Ezt modelltársalgásnak is nevezik. Vagyis a gyerekek gügyögését, szókezdeményeit értelmes közlésnek, társalgási válasznak tekintik, olykor kommentálják a baba produkcióit, ily módon interaktivitás jön létre köztünk és a kicsik között.
Ezzel, valamint a közös figyelem tárgyához kapcsolódó beszélgetésekkel, tárgyak megnevezésével, közösen megélt történések kommentálásával a család támogató környezetet teremt a nyelvelsajátításhoz. Ebben az a csodálatos, hogy mindezt ösztönösen tesszük. Vagyis a felnőtt világ rejtett tanítási elveket használ, leegyszerűsíti saját kommunikációját, hogy ezzel utódait segítse.
Tehát levonható a következtetés: tudományosan bizonyított tény, hogy a gyerek számára való gügyögés nem butaság, és nem elvetendő dolog, ugyanis egyes hiedelmekkel szemben nem lesz tőle kevésbé értelmes, sőt, csak a javára válik majd.
Hajrá kedves kisgyermekes családok, tessék csak társalogni!
(A cikket beküldte: ZsóDi90)



Válogatós gyerek
Nah, nekem aztán nem kell bemutatni, hogy milyen amikor válogatós egy gyerek. Mert nekem a négyből kettő is válogat. Minden gyerekemet ugyanúgy nevelem, kettő mégis válogat. Kettő mindent megeszik. Mit csináltam másképp? Semmit, így fogalmam sincs mi a mindenevő gyerekek titka... »

Végre a mi csodánk is megérkezett!
Olyan örömmel olvasom mindig mások szüléstörténetét, és régóta vágyom arra, hogy én is megírhassam, de végül inkább főként az előzmények lettek azok, amiket szeretnék megosztani veletek. Az én "kicsi fiam" már elmúlt 20 éves, édesapjával már régen elváltak... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.