Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Az én terhességem...

Napló babámnak - Harmadik felvonás

Sarlatánok ezek! Igaz hogy van puccos masinájuk, amivel bekukkanthatnak a hasamba, de hogy többet ők se tudnak mondani, mint amit én ott látok, az is biztos. Na jó, talán mégis tudnak, például sok okosságot az alapján, hogy milyen vastag a tarkóredőd. De ahány orvos, annyi vélemény.

Alig egy hete, az otthoni, mogorva arcú, a hasamban lejátszódó csodától és az arcunkról le nem olvadó mosolytól cseppet sem meghatott orvosember megállapította, hogy 5,92 centiddel 6 nappal vagy idősebb, mint amilyennek gondoltunk. Tegnap aztán az angol doktor, aki - bár a türelmét jócskán próbára tetted - jelentősebben többet mosolygott, azt mondta, nem vagy te egy kicsit sem idősebb. Maximum nagyobb. Na de mennyivel! Kicsivel több mint egy hét alatt 1,2 centit nőttél. Na, jót tesz a kalcium-kúra (és én nem hiába töltöm magamba azt az irdatlan sok tejet...).

A dolog úgy kezdődött, hogy aszongyák: jöjjek teli hólyaggal. A hozzá nem értők talán átsiklanak e mondat fölött, na de azok, akik a.) voltak már terhesek, b.) olyan mikroszkopikus hólyaggal rendelkeznek, mint én, bizony elborzadva torpannak meg az ötlet hallatán. Igyon meg 6 pohár vizet a vizsgálatot megelőző órában, és nehogy elmenjen ám biztonsági pisilni, mielőtt elindul a kórházba! Már a puszta gondolatra is szétpukkad a hólyagom. És akkor nem említem a hasamban akrobatikázó, pont a kényes területeket masszírozó-rugdosó-bökdöső koboldról. (Erről az a felettébb humoros kép jut eszembe, amin egy nagy pocakos kismama szalad a mosdó felé, miközben így gondolkodik: „ Nagyobb lett a hasam, nagyobb lett a mellem, nagyobb lett a seggem, sőt a bokám is. Miért pont rX!*>&h* húgyhólyagom ment össze?”) A kórházba érve, bár felettébb udvariasan, bocsánatkérő pillantások közepette –nem pedig az otthoni magánrendelőben odavakkantott „Sokan vannak, késünk. Mé’, baj?” modorban– a recepciós kisasszony közli, hogy legalább fél órás csúszás van. Jönnek a csillagok, hányinger, Kegel izomgyakorlat ezerrel, na de fél óra az fél óra. Oké, végre mi vagyunk soron, fogakat és a már fent említett izomcsoportot betonkeménységűre összeszorítva bevonulunk a rendelőbe. Aztán jön a jéghideg zselé a hasamon, majd a dokibácsi energikus nyomkodása, éppen a legérzékenyebb területeken. Már csak egy csobogó mini vízesés hiányzott képből, és kész a tökéletes kínzási módszer... Az anyuka pedig örüljön megkönnyebbülten és mosolyogva a képernyőn felbukkanó dobogó szívecskének. És persze próbáljon nem bevizelni.

Kisbab persze máshogy gondolkodott a dologról. Juszt se, akkor se mutatta a nyakát. Forgott, rúgkapált, bokszolt és vízibalettozott. A tarkóredőjéből azonban semmi nem látszott. Pedig a doktorbácsi mindent megtett, hogy a nyomára bukkanjon, a nyomását még a hátgerincemen éreztem, sőt a keresőfej lenyomata néha az alattam lévő lepedőbe is belenyomódott. Aztán kiküldött minket, hogy várjunk kicsit (és hál’ istennek engedélyt adott wc-re menni). A következő kismama után újra mi voltunk soron, de szerencsénk ezúttal se volt. Ám ez alkalommal meghallgathattuk a szívdobogását, amitől Iminek és nekem is olyan vigyoroghatnékunk támadt, hogy még a belső szerveimet átrendező nyomkodásról is megfeledkeztünk. Újra várószoba, majd újra rendelő. Két órával, 3 kismamával, és egy anya-apa-gyermek közötti komoly elbeszélgetéssel később végre aztán jó volt a szög, a pozíció, a nyaktartás, minden... Azt hiszem, nem fotómodell lesz.

A sok észosztó fórumon az annál is több entellektüel -jelenlegi és volt- kismamától gyakran hallani, hogy az ultrahang a természet ellen való, igazi haszna úgy sincs, a kisbaba úgysem úgy fog kinézni később, és hogy régen is szültek valahogy a nők, holott az orvosok maximum tölcsérrel hallgatóztak a mama hasán. Persze, teszem hozzá én, régen reggelente úgy kellett betörni a vizet a kanna tetején, hogy az ember hozzáférjen a mosdóvízhez. Sőt azzal is egyet értek, hogy sarlatánok ezek. Még a baba korát se tudják megmondani...

Van azonban az ultrahangnak egy elvitathatatlan haszna. Kár hogy a magyarban nincs rá olyan jó szó, mint az angolban a „bonding”. Talán „kapocsnak” fordíthatnánk. Kapocs a baba és köztünk. Decemberben az ultrahangot megelőzően azt álmodtam az egyik éjszaka, hogy a vizsgálat alatt egymás kezét szorítva Imivel a kicsi szívdobogásában gyönyörködünk. Ekkor megszólal az orvos: „Baj van. Ez egy kiscsibe...” Elmondani sem tudom mekkora megkönnyebbülés volt látni a valódi ultrahangon a két apró kezet, a két apró lábat és a sok-sok ujjacskát. Valójában a látvány annyira meglepett minket, hogy Imi meg is kérdezte: „Ekkora a babánk?” Mert akár hiszitek, akár nem, 6 centisen már mindene kész van, nő a körme, dobog a szíve, pisil és csuklik.

Sőt, mint tegnap jó bizonyítékát adta, élvezi a hatalmas teret maga körül. Egy pillanatra sem állta meg a keze-lába. Mikor pedig az orvos megrázogatta a hasam hogy jó pozícióba kényszerítsük őt, kapálózott, mint aki alól kihúzták a talajt. Ám az a pillanat, amikor nekem igazán összeszorult a szívem, és a szememnek sem akartam hinni, az volt, amikor többször kinyitotta és becsukta a kicsi szájacskáját.

Beszélt hozzánk.

Vagy inkább panaszkodott, hogy menjünk már haza.

Summa summarum, a kellemetlenségektől eltekintve az ultrahangosdi jó. Vannak fotók, videófelvétel, mentális kép. Lehet „bondingolni”. Sőt, apa annyira élvezte a dolgot, hogy ma reggel végigböngészte az E-bayt, hátha talál valami megfizethető használt ultrahangkészüléket. Tudjátok, házi használatra.

Ami egyébként az általános közérzetet illeti, sajnos engem sem került el az állapotos nők átka. Talán a december elején összeszedett enyhe ételmérgezésnek, talán a hormonoknak köszönhetően egymást váltogatva küzdök az émelygéssel, gyomorsavval, rosszulléttel, levertséggel, légzési nehézséggel. Ez utóbbi a legmurisabb, ugyanis a legváratlanabb időközönként – ma például hajszárítás közben – hirtelen úgy érzem, mint aki végigfutotta a félmaratont, és egy csepp nem sok annyi levegő sem maradt a tüdejében. Ilyenkor drága párom mindig gyengéden figyelmeztet, hogy ennek a legjobb gyógymódja, ha azonnal lélegzek néhányat, ahelyett hogy megfehéredve beleájulnék a hajszárítóba. Még jó, hogy az őrangyalokra mindig számíthatunk.

Ha pedig a testem – főként a gyomrom – végre megkímél egy kicsit, akkor a lelki dolgok kerülnek sorra. Nekem ez első sorban a frusztráltságot jeleni, főként az miatt, hogy az egyre szélesedő, ám terhesnek még egyáltalán nem látszó hasam miatt NINCS EGY RONGYOM SE! Bár ez a probléma elenyészőnek tűnhet más, sokkal komolyabb dolgok mellett, higgyétek el, megkeserítheti az ember életét. Így hát én már egy hónapja folyamatos vadászaton vagyok, prédám a derékban bő, seggben szűk, hosszban rövid bármi, ami nem nyomja a hasam. A dolog bonyolultabb, mint amilyennek első hallásra tűnik - pedig nincsenek nagy igényeim. Egy megoldást az egyik okos könyvem is szolgáltatott, miszerint a harmadik-negyedik hónapban az állapotos nők számára a legjobb ruha-utánpótlás a párjuk ruhatára. Hű, gondoltam én is, apa nadrágja biztos nem szorítaná a hasam, a bő pólók meg akár hálóingnek is megtennék. Aztán a tanítványaim döbbent arca villant fel, amikor meglátnak egy 5 számmal nagyobb, hozentrógerrel megspékelt férfi farmernadrágban. Azt hiszem, ez az opció is kilőve. Addig marad a várakozás, hogy nőjön a pocakom, és végre belevethessem magam az ultra-trendi kismamadivat forgatagába.

A következő hónapig üdv mindenkinek, és ha elfelejtettem volna (mondtam már hogy a feledékenység is kismama-szimptóma?)

Boldog új évet mindenkinek!
(A cikket beküldte: Katus1)



Első babám!
Első terhességem az imádott kisfiammal, zökkenőmentesen a 9 hónapról. Remelem sokan elolvassatok majd és tetszeni fog. Én élveztem minden egyes pillanatát. Imádtam a pocakom, a testem, az egészet! Reggel, délben, este szalonnát ettem, 20 kilót szedtem fel, ami gyorsan le is ment ezután. »

Szex pocakosan
A várandós nő első gondolata a gyermekáldás örömén túl, hogy most aztán soha többet szex… Ami talán érthető is, hiszen az első trimeszter tele lehet olyan áldásokkal, amit egy férfi biztos nem élne túl, nekünk, nőknek ellenben még mosolyogni is kell! :) »




Minden jog fenntartva © 2021, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.