|
|
Kategória: Szüléstörténetek Kislányom születéseMikor a kisbabámat vártam, rengeteget olvastam a szüléstörténeteiteket és nagyon sok erőt adott, hogy bátrabban álljak a szüléshez, hisz iszonyúan féltem tőle. Ezért döntöttem úgy, hogy most én is elmesélem az én szüléstörténetemet, bár nem feltétlenül volt pozitív élmény...Sajnos még csak egy ujjnyira voltam nyitva, nem is volt egy leányálom a vizsgálat, úgyhogy felmerült, hogy még talán hazamegyünk. Aztán kitalálta a szülésznő, hogy nézzük meg a magzatvizet és kiderült, hogy a pindur sajnos belekakilt a vízbe, úgyhogy meg kell indítani a szülést. Jött a burokrepesztés, satöbbi, de tágulás sehol... Majd kaptam oxitocint, amitől aztán brutál fájásaim lettek, de tágulni még mindig nem akart a méhszáj. (Mellesleg egy szülésznő ismerősöm azóta tájékoztatott, hogy azonnal császározni kellett volna, mert oxigénhiányos lehet a baba) Mindenesetre az oxitocinnal gyötrődtünk olyan déltől este 6-ig, de a baba csak nem akart kibújni. Végül este 6-kor döntött úgy az orvosom, hogy megcsászároz, mondanom sem kell, hogy már magamon kívül voltam, sőt, az utolsó egy órára már nem is emlékszem. Végül megszületett majdnem 4 kilóval a mi kicsi tündérünk, aki egy nyugis, kiegyensúlyozott, egészséges baba. És még akire nagyon büszke vagyok, az az apukája, aki rendkívül hősiesen viselte a szülést és nagyon nagy erőt adott azzal, hogy támogatott! (A cikket beküldte: Ginger)
|