Kategória: Komplikációk

Hihetetlen történet

Második kislányom születésének történetét és főleg az azt követő két hónapot szeretném nektek leírni. Talán tanulságképpen? Nem tudom. Én is sok mindent elkerülhettem volna, ha nem hiszek az orvosoknak, hanem a sarkamra állok és kiállok a magam igazáért. Talán azért írom le, hogy ha bárkivel hasonló dolgok történnének (mert szomorú, de a XXI. században még megtörténhet), elkerülje a sok nehézséget, amin én átmentem.

2007.július 16.-ára voltam kiírva, de a városban, ahol élek, 2006. novemberében megszűnt a szülészet, ezért egy másik kórházban kellett megszülnöm második kislányomat. Ami önmagában még nem is volt gond, mert pozitívan álltam a dologhoz, odajártam orvoshoz, persze magánrendelésre, bár a szülés előtt kiderült, abban a városban nincs szabad orvosválasztás. Na akkor egy kicsit elkeseredtem, de gondoltam, ha minden rendben lesz a szülés oroszlánrésze úgyis az enyém, ha meg már kibújt a kishercegnőm, nagy baj nem lehet. Na ebben óriásit tévedtem. A kis pocaklakóm a kiírás napján jelezte is, hogy elindult a nagyvilág felé. Szerettük volna levetetni a köldökzsinórvért, ezért jó előre mindent elintéztünk, a vajúdás alatt, a párom hiába vitte ki, a szülésznő nem kért a DVD-ből, amit az őssejtbankban adtak, mondván ők már csináltak ilyet, tudják, hogy kell. 11 óra 5 perckor meg is született a mi kisbabánk. Ezután elkezdték volna levenni a vért, ha tudták volna, hogy kell, mert mégsem tudták és a nagy része mellé folyt, nem volt meg a minimális tárolható mennyiség. Ezért kitalálták, hogy majd a méhlepényből pótolják, ezért gyorsan elkezdték kicibálni belőlem, így éppen hogy, de sikerült tároltatnunk.
Ezután kezdődött minden rossz.(Mivel már a második szülésem, ezért volt összehasonlítási alapom). Az orvos elkezdett vizsgálni és iszonyatos fájdalmat éreztem,10 perc után nem bírtam és megkérdeztem, mit csinál, mire ő azt mondta, hogy előre húzza a méhemet, mert át kell törölni, hogy ne maradjon benne semmi. Azt hittem már sosem szállok le arról az ágyról. Szülés után három nappal még mindig nagyon véreztem és görcsöltem, aztán éjjel a WC-ben rendes görcsökkel és tolófájással megszültem egy jó nagy "valamit". Sajnos nem láttam, mert elmerült. Reggelre belázasodtam, elmondtam mindent a dokinak, kaptam gyógyszert, de senki nem vizsgált meg, a szülésznőm állította, hogy a méhlepényem egyben volt, de egyszer azért megnyomta a hasam és megállapította, hogy szépen húzódik össze a méhem. Egy hét után, még mindig lázasan hazaengedtek, mondván, hogy nincs semmi bajom és adnak még két napra elég antibiotikumot. Elég rosszul voltam és még mindig véreztem, de hittem nekik. A hat hetes kontrollon, az orvosomnál, akihez végig jártam elmondtam, hogy még mindig vérzek, fél óránál többet nem tudok sétálni, mert leszakad a hasam stb. Megvizsgált és közölte, hogy nincs semmi bajom, a méhem szépen húzódik, de miért nézek ki ilyen rosszul?(Falfehér arc, nagy fekete karikák a szemem alatt). Két hónap elteltével már elmentem másik dokihoz a saját városomban, mert biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel.
Hát igen. Előbb is kapcsolhattam volna. Közölték velem, hogy még mindig bennem van a méhlepény egy része és tegyem össze a két kezem, hogy még élek. Másnap megcsinálta az egészségügyi kaparást és azóta rendben vagyok.
Ez az én történetem, persze csak dióhéjban. A kórházban több orvosnak szóltam, hogy vizsgáljon meg és persze én voltam a hisztis kismama, aki nem tudja megérteni, hogy nincs semmi baja. Sajnos akármilyen szomorú, de van kórház, ahol ez még megtörténhet. Most összeteszem a két kezem és örülök, hogy felnevelhetem a két kislányomat és még az esélyem is megmaradt, hogy esetleg a nagyon távoli jövőben, ha szeretnék, szüljek még egy babát (bár ehhez előbb még felejtenem kéne).

(A cikket beküldte: helga0523)

Életet adni s közben kicsit belehalni.
Hogy egy álomszép terhesség hogy válik rémálommá és lesz majdnem tragédia a vége... 7 és fél hónap után döntöttem úgy, hogy megírom a történetem a kislányunk születéséről és az én újjászületésemről. Remélem tanulságos lesz és többet egy anyuka sem fog így járni. »

Nyugaton divat az örökbefogadás
Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban egyre gyakrabban hallani arról, hogy a sztárok, a tehetősebb családok hátrányos helyzetű, akár súlyosan beteg gyerekeket is örökbe fogadnak. »