|
Kategória: Szüléstörténetek Gyermekem születéseMi 2007. június 21.-re vártuk gyermekünk születését! Eleinte féltem az anyaságtól, de rájöttem, hogy gyönyörű és csodálatos érzés, amit az Isten adhat nekünk, nőknek! Igazán nem voltam még rá felkészülve féltem mindentől, a felelősségtől stb.A terhesség alatt számomra csodálatos volt, hogy egy kicsi emberke növekszik a pocakomban. Alig vártam, hogy láthassam, és a kezemben tartsam. Már közeledett a kiírt időpont a szülésre. Én nagyon féltem nem tudtam mire számíthatok. 21.-től minden nap be kellett mennem ellenőrzésre, hogy mennyire vagyok kitágulva. 22.-én délután be kellett mennünk, mert nagyon görcsöltem. Már haza sem engedtek. A párom mindvégig bent volt velem, míg meg nem szültem. Nagyon sokat vajúdtam, több mint tizenhat órát, és az volt a baj, hogy nem folyt el a magzatvizem. Így nehezebben szültem. Megrepesztették a burkot hajnalban, és így 23.-án reggel látta meg a gyermekem a napvilágot, 8 óra 10 perckor. A mi számunkra csodálatos érzés volt. A párom mindvégig mellettem volt. fogta a kezem és boldog voltam. De nem így terveztem, hogy ott lesz velem, de ennél csodálatosabb dolog nem történt velem. Akkor azt mondtam, hogy nem akarok többet szülni, de már máshogy gondolom ezt a dolgot. Igen, szeretnék még egy kistestvért a fiamnak, de még nem most. Szóval ennél gyönyörűbb dolog nincs is számomra a világon. Most boldogan vidáman és szeretetben neveljük gyerekünket, akit nagyon szeretünk és imádunk! (A cikket beküldte: Melisza)
|