Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Komplikációk

Down-szűrés: vérvétel vagy amniocentézis. Avagy hogyan válik a babavárás aggodalommá?

Az én történetem nem egyedi: 2009-ban a terhesség 31. hetében meghalt a kisbabám.
Másfél év után ismét állapotos lettem, de mielőtt átadhattam volna magam a boldog babavárásnak, zúdultak rám a rosszabbnál-rosszabb vérvételi eredmények.
Azoknak szeretnék cikkemmel segíteni, akik hasonló helyzetben vannak és nem tudják, mit tegyenek, nem tudják eldönteni, vállalják-e a magzatvízvételt, vagy elégedjenek meg a vérvételek eredményével.
Természetesen a mai kor kismamája az internetet hívja segítségül hasonló esetben - én is ezt tettem. Döntésemben sokkal többet segítettek a fórumozó anyukák, mint a szakemberek által írt cikkek.
Mi, kismamák nem vagyunk genetikusok, de mégiscsak rólunk szólnak ezek a vizsgálatok, mi várakozunk rettegve a vizsgáló előtt, mi várjuk a postást heteken keresztül a jó eredmény reményében. Ezeket a szempontokat egy biológus, egy genetikus nem ismeri.
Tudom, sokan írtak már ebben a témában, álljon itt az én történetem is, talán segíthet néhány aggódó kismamán.


Kedves Kismamák!

Mire az én írásomhoz eljuttok, bizonyára több oldalt is átnéztetek már. Írjátok a keresőbe a kulcsszavakat: amniocentézis, kombinált teszt, négyes teszt, Down-kór kockázat stb. Én is ezt tettem február óta...immár áprilist írunk. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy kiderüljön: EGÉSZSÉGES kisleányt hordok a szívem alatt. Ez az időszak fele ennyi is lehetett volna...
Nektek, aggódó kismamáknak szánom írásomat, segítségül, kapaszkodóul, reménységül.
Történetem 2009-ban kezdődött, amikor 39 évesen állapotos lettem első kisbabámmal.
Egy boldog, felhőtlen terhesség volt, minden laboreredmény középértéket mutatott, mégis elvesztettem azt a babát, a 31. héten - a köldökzsinór megcsavarodása miatt.
Kicsivel több, mint egy év múlva ismét várandós lettem, tele aggodalommal és félelemmel.
Ekkorra már majdnem betöltöttem a 40. évemet, ami az orvostudomány szempontjából igen magas rizikónak számít a kromoszóma rendellenességek terén.
Már éppen átadtam magam a felhőtlen örömnek, amikor levelet kaptam a megyei kórház nőgyógyászatáról. A kombinált Down-szindróma szűrés eredménye a következő:
szabadß hcg: 4,01 MOM;
PAPP-A: 1,56 MOM.
korfüggő kockázat: 1:80;
Down kockázat: 1:389.
Természetesen nagyon megrémültem - az előző terhességem miatt semmiképp nem szerettem volna amniocentézisre menni, féltem a vetélési kockázattól, tudom mit jelent egy halott babát a világra hozni.
Ekkor indult be az írásom elején említett lázas keresés - mit lehetne tenni, hogy elkerüljem azt a bizonyos "hasbaszúrást". Az orvosom, a szonográfus mindeközben semmiféle eltérést nem látott, a nyaki redő jó volt, az orrocska a helyén volt és azok az un. minor jelek sem mutatkoztak, amelyet a Down-os babák külsejükben hordoznak. Ezekben a jó ultrahang eredményekben bízva jelentkeztem be egy olyan központba, ahol részletes elemzésnek vetik alá a vért, több összetevőjét is vizsgálják és ennek, valamint az életkornak az összevetésével kapják meg a kockázatbecslés eredményét. Mindez 25ezer forintba került. Úgy gondoltam, ennyit megér az, hogy ne idegeskedjem végig a terhességemet.
Azt hiszem, ezzel a döntésemmel elkövettem egy nagy hibát, hiszen mitől is változott volna meg a vérem röpke 2 hét alatt? Miért is gondoltam azt, hogy ez a magánúton elemzett véreredmény majd nem mutatja ki a Down-kór kockázatát?
A leletet két nap alatt megkaptuk és az eredmény lesújtó volt: a Down-kór előfordulásának kockázata: 1:60.
Ideírom az értékeket is, az összehasonlítások végett:
AFP: 1,2 MOM;
uE3: 0,86 MOM;
szabadß hcg: 4,15 MOM;
inhibin-A: 1,46 MOM.
Innentől kezdve már senki sem tudott megnyugtatni és beláttam, hogy 100%-os eredményt csak a magzatvízvizsgálat adhat. Természetesen több napig őrlődtünk a férjemmel, vállaljuk-e a vizsgálatot.
Mi történik, ha az oly sokat emlegetett vetélési kockázat éppen nálam következik be?
A bennem lévő bizonytalanság és a baba esetleges betegségétől való félelem azonban erősebbnek bizonyult a vetélési kockázattól való félelemtől. Így hát bejelentkeztem - csak úgy egyszerűen telefonon - az Állami Egészségügyi Központba és 2 nap múlva már a kórház várójában találtam magamat, a férjem kíséretében.
A magzatvízvizsgálaton túlestem, egyáltalán nem fájdalmas, biztonságban éreztem magam a kórház orvosainak keze alatt. Az egész művelet nem volt több mint öt perc, a baba és a tű helyzetét végig ultrahang követte.
Egy kicsit haragudtam magamra, hogy miért is futottam fölösleges köröket, miért adtam ki 25 ezer forintot, és miért nem rögtön idejöttem? Hiszen 100% bizonyosságot csak ez a vizsgálat ad. (Tudjátok, mit mondott a humángenetikus a véreredményeimre? Asszonyom ne aggódjon, ez csak játék a számokkal!)
Azt gondolom, aki eljut eddig a vizsgálatig, már túl van pár álmatlan éjszakán, és a legkevésbé sem a vizsgálattól fél, hanem annak eredményétől...
Nos, az eredmény...24 nap várakozás, 24 nap rettegés, 24 nap aggodalom.
Aztán a várva-várt levél, aminek a feladója: Honvédkórház, Genetika.
És benne az eredmény: kromoszóma rendellenesség nem mutatható ki, diagnózis: sine morbo - vagyis nincs betegség, a magzat neme: lány.
Az amniocentézis eredménye egy pontosan felállított diagnózis, míg a vérvételek kockázatot jeleznek. A magzatvíz az én gyermekem kromoszómáit elemzi, míg a vérvétel arra enged következtetni, hogy 60 ugyanilyen életkorú, ugyanilyen vérértékekkel rendelkező kismamából egynek születik beteg gyermeke.
Most már tudom, hogy a legrövidebb út az egyenes. Ha rögtön a magzatvízvizsgálatot választom, megkímélhettem volna magamat, a kisbabámat és a családomat a több heti idegeskedéstől, fölösleges aggódástól.
Most már nyugodtak vagyunk, és az örömünk leírhatatlan. Újra tudok mosolyogni, visszanyertem a hitemet, és boldogan nézek az elkövetkező négy hónap elé.

Kívánom, hogy minél kevesebb kismamának kelljen átélnie hasonlókat, és hogy a gyermekvárás ne rémes aggodalommal, hanem felhőtlen, szép napokkal teljen!
(A cikket beküldte: fr.andi)



Egy nem problémamentes terhesség története (folytatás)
Ahogy a címben is utalok rá, ez a cikk egy folytatás. A küzdelmemről szól a terhességi toxémiával, elégtelen szívműködéssel, és az aggodalmaimról, melyeket át kellett éljek, vajon egészségesen fog-e megszületni a várva várt kislányom. »

Szex pocakosan
A várandós nő első gondolata a gyermekáldás örömén túl, hogy most aztán soha többet szex… Ami talán érthető is, hiszen az első trimeszter tele lehet olyan áldásokkal, amit egy férfi biztos nem élne túl, nekünk, nőknek ellenben még mosolyogni is kell! :) »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.