|
Kategória: Szüléstörténetek Dávidka születéseGondoltam, megosztom veletek Dávidka kisfiam születéstörténetét. Elég furcsa a vége, de ez pont így volt jó. Bár megijedtem, de nem kellett volna.Kívánom, minden kismamának, hogy teljék sok-sok öröme a kisbabájában, mint nekem. Én már a másodikat várom! Már két éves a kis huncut, de mindenre emlékszem. 2007 április 12-én este fél nyolckor keményedéseim voltak, de nem vettem komolyan. Csütörtök este volt, és férjemet későre vártam egy elhúzódó értekezlet miatt. Aztán már fél tíz magasságában erősödtek az összehúzódások. Számoltam. Öt percenként jöttek, és elég hosszúak voltak, de nem fájt még semmi. Megérkezett a férjem, és bementünk a kórházba, ahol azt mondták, másnap délutánra lesz baba. Hát ezzel a tudattal, pihentünk. Közben egy gépen nézték a fájások erősségét. Nem voltak nagyok. Hajnali fél háromkor elfolyt a magzatvizem. És hirtelen nagy fájdalmat éreztem, tudtam, hogy megindult. Így is volt. A szülésznő nyugodt volt, azt mondta, már szülünk, nincs visszaút. Hát jó. Gondoltam, közben elvégeztek minden előkészületet, stb., a fájások egyre erősebbek voltak. Sétálgattunk. Már nagyon fájt. Zuhanyoztam, az sem segített. Labdára ültem, az sem sokat. Már nagyon fáradt voltam. Aztán ez így ment egészen reggel fél hétig, amikor megváltoztak a fájások. Felfektettek az ágyra, és én ha kellett ha nem, nyomtam. Mondta a szülésznő, hogy ne nyomjak, mert még nem tűnt el teljesen a méhszáj. De az ember nem tudja ezt visszatartani, na mindegy. Jött az orvos, rákönyökölt a hasamra, később gátat metszett, és az utolsó három nyomásra megszületett a kisfiam, péntek 13-án reggel fél 8-kor, kétszer hat ujjal. Mindkét kezén hat ujja volt! Persze később leszedték, de akkor nagy szám volt, mindenki azt mondta, sámán lesz belőle:D (Abaffy Dávid 2007. 04.13. 3630g, 50 cm.) (A cikket beküldte: nyecsus)
|