|
Kategória: Szüléstörténetek Bence Máté születésének történeteEltelt fél év, de még mindig elevenen élnek bennem a képek, a percek, a pillanatok.2008. augusztus 4.-re voltunk kiírva. Előtte az összes vizsgálat (mind az orvosi, mind a 4D-sek) azt jelezték, hogy tutira időre fog jönni. Persze a női megérzések és az anyai ösztön... Nos, Bence ezt nem várta meg, mert 21.-én hétfőn este fél nyolckor elkezdett kisebb-nagyobb hullámokban folyni a magzatvizem. Be a kórházba, telefon a szülésznőmnek, a dúlámnak, hogy úgy néz ki beindult a dolog. Persze a kórházban megvizsgáltak, és közölték, hogy mivel fájásaim nincsenek, és nem is vagyok kitágulva, így valószínűleg ebből csak másnap délután lesz baba... A páromnak mondtam, hogy nyugodtan menjen haza (legalább ő pihenjen egy kicsit), és ha történik valami, akkor úgyis szólok és jöhet... Persze sem én, sem ő nem tudtunk rendesen aludni. Én a szülészeten kaptam egy alternatív szülőszobát, hogy ott pihenjek (már amennyire egy szülészeten lehet). Olyan éjfél körül elment a nyákdugóm, és fél háromtól a hat perces fájásaimat számolgattam. Négy órakor már Apuci is bejött, hogy számolgassunk együtt... Olyan nyolc óra fele átvittek egy rendes szülőszobába, hogy ott vajúdgassak. De sajna jót nem lehetett leolvasni a szülésznőm arcáról, mert lassult a baba szívhangja a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt... Úgy döntöttek a dokival, hogy mivel nem tágulok valami gyorsan, így oxitocint nyomatnak belém, hogy meggyorsítsák a folyamatot. Hát, a fájások csak jöttek, csak jöttek... Hol a páromba kapaszkodtam (ez volt a legjobb), hol meg sétáltam (ez a legrosszabb), hol meg labdán vajúdtam (ez is jó volt), de az infúzióval a kezemben elég nehézkes volt mindegyik. A vajúdás alatt már annyira elfáradtam, hogy a kétperces fájások között is "el-elaludtam". A dokim óránként jött "ellenőrizni"... Majd az egyik ellenőrzésen egy kicsit komor volt az arca. Utólag derült ki, hogy a kisfiam beszorult a szülőcsatornába, de úgy, hogy a feje rossz irányba állt... Hát, a doktor bácsi benyúlt, és megfordította... Itt volt az a pont, ahol egy Auu-t "megengedtem" magamnak... Nem volt kellemes. Majd jött a 12 óra 25 perc, amikor is mondták, hogy eljött az idő... Akár hiszitek akár nem, a fáradtságom elszállt, és olyan mérhetetlen erő szállt meg, hogy egy kamiont is simán el tudtam volna húzni. Három elementáris erőteljes nyomás, és a kisfiam 12 óra 40 perckor meglátta a napvilágot... Gyorsan letekerték a köldökzsinórt a nyakáról és egyből a pocakomra tették. Mivel beszorult a szülőcsatornába, egy kicsit csúcsfejjel született, de akkor is a világ legszebb babája volt számunkra. Külön büszke vagyok arra, hogy mindezt gátvédelemmel tudtam végigcsinálni, nem vágtak, nem repedtem! Persze ezt megelőzte a folyamatos gátmasszázs, de azt gondolom, hogy megéri, mert a szülőszobából a szobába a saját lábamon, vigyorogva mentem le és utána is nagyon hamar regenerálódtam. Természetesen az Édesapja nélkül nem tudtam volna így végigcsinálni sem az egész terhességet, sem a tíz órás vajúdást és a "tolási" szakaszt, úgyhogy örökre hálával tartozom neki. Persze Ő vágta el a köldökzsinórt is, és azóta is imádja az ő pici fiát! Életem legszebb pillanatait éltem át, és így fél év távlatából visszatekintve emlékszem minden egyes pillanatra és érzésre... Mindenkinek szívből kívánom, hogy csodálatos élményként élje át a szülését! Bence január 22.-én lesz fél éves! Köszönjük! (A cikket beküldte: vikke)
|