Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Tervezés és időzítés

Babatervezési dilemma. Dilemma! De miért?

" ...a dilemma lényege pontosan az, hogy érveket, információkat hoz fel a meglévő lehetőségekkel, esélyekkel szemben is. Választani kell, de gyakran úgy, hogy nem elégségesek, vagy éppen ellentmondóak az információk."

Mi sosem éltünk nagy lábon a szüleimmel. Sőt! Több, mint egy évtizedig másfél szobában laktunk öten. Boldog gyerek voltam? NAGYON! Nagyon-nagyon boldog voltam, szerettük egymást, mindig volt mit enni, csak egyszerűen nem az volt a legfontosabb, hogy épp melyik legújabb kütyüt kapjam meg, hanem egészen más dolgok. És ez zavart? Dehogy! Ezerszer visszasírom azt az időszakot, nem cserélném el millió egy másik életre sem! Minden csak hozzáállás kérdése.
Egyszerűen ahogy agyalok, folyamatosan az jut eszembe, hogy nem a pénzen múlik, nem szabad, hogy azon múljon! Mégis úton-útfélen ebbe botlunk. A fiatalok nem mernek nekivágni, amit nem csodálok. Mi sem merünk még. De miért is?
Már egy jó ideje igen nagyon vágyom kisbabára. Ha megszületik ez a vágy, el tudjuk nyomni egy darabig, de hosszú távon nem lehet... Egyre többször és erősebben jön elő.

Alapvetően miért is ne jöhetne a baba? Hiszen összeházasodtunk, szeretjük egymást, boldogok vagyunk, minden adott. Vagy mégsem? Mi lehet akadály?
Azok a bizonyos anyagiak például.
Nem élünk luxusban, férjemnek a mai világban ritkaságnak számító módon, mondhatni biztos, stabil állása van. Nem keresi agyon magát, tehát nem többszázezerről beszélünk sajnos, de megélünk.
Én már más eset vagyok, nekem sosem volt jó állásom, bár már dolgozom évek óta, de karriert nem építettem ez idő alatt, mert csak csapódtam egyik állásból a másikba... Nem egyedi helyzet ez sem. Inkább ez a jellemző manapság. Az ember örül, hogy van állása, és mindent megtehetnek vele. És tud tenni ellene? Dehogy tud! Kijelentheti, hogy márpedig ő ebbe nem megy bele, de akkor már pakolhatja is a cókmókját és aviszontlátásra..., holnap már nem kell bejönni.
Így tervezzen az ember? Mikor lehet, már a jövő hónapban nem lesz miből fizetni a számlákat? Miért tartunk itt? Mikor veszett el a biztonság? Vagy talán sosem volt?
De ha azt nézem, hogy ha az ember nem attól fél, hogy bármelyik pillanatban felmondhatnak neki, csak szimplán küszködik... Albérlet? Lakáshitel? Számlák-számlák-számlák végeláthatatlan sorban?
És jó, ha enni jut hó végén.

Így mire, hova vállaljunk gyereket? Vagy egyszerű a válasz a jómódban élőktől: az "ilyen" ne vállaljon?
De ez nem így van.
Nem kéne, hogy így legyen!
Mi szerencsések vagyunk, mert nem nyomorgunk. Ha valamit meg kell venni, megvesszük. Van megtakarításunk, felelősen osztjuk be a pénzt, spórolunk is, lakástakarékunk is van, mégis dilemma a gyerekvállalás.
De ismétlem magam, nem kéne, hogy így legyen! Tudom, hogy sokan azt szajkózzák, felelőtlenség gyereket vállalni a "semmibe"... De mi számít itt biztosnak? Vagy mi számít itt semminek?

Én úgy gondolom, hogy ha az ember készen áll rá, meg tudja teremteni azokat a körülményeket, amik kellenek a kisgyermeknek.

Mert mi kell nekik? Azon túl, hogy minden eszköz és anyag, ami egészségét, kényelmét szolgálja…. a SZERETET! Csupa nagybetűvel, a szeretet, amire szüksége van! Kaphat ezer meg ezerféle játékot, kütyüt, ha a szülők éjjel-nappal dolgoznak, nem tudnak annyi időt szakítani rá, amennyit kellene, vagy lelki erejük nincs már rá, nem lesz olyan boldog gyerek a méteres játékhalmok között.

A törődés, a figyelem, a szeretet, ami kell nekik. És ezt kis pénzből is meg lehet tenni, meg sok pénzből is, mert egyszerűen nem azon múlik, mennyi van a pénztárcában. Azon már inkább, hogy mennyit dolgoznak a szülők, de nyilván több pénzből több élményt lehet „venni”.

Mindig is fiatalon szerettem volna ANYA lenni. Annyit olvasni, hallani ilyenről, hogy halogatják, húzzák-halasztják ilyen-olyan indokokkal, hogy aztán amikor meg szeretnének, nem jön össze a baba. Szívből sajnálom és együtt érzek ezekkel a párokkal. Én még épp időben vagyok, hogy ne járjunk így.
Nem szabad, hogy az anyagi helyzet kifogás legyen. Sosem lesz tökéletesen alkalmas „idő” vagy „helyzet”, mert mindig akkor és ott kell jönnie, amikor érkezik, mert okkal kerül életünkbe a kis manó.
Kihívásokkal teli az élet ígyis-úgyis. Kinek mi a feladata, mi a célja.
Nem azt mondom, hogy nem akarok minél többet megadni a születendő gyermekemnek, mert dehogynem!
Csak kérdés, hogy mi a több? Az a sok együtt eltöltött minőségi idő, a törődés, a boldog családi fészek, vagy a legújabb Iphone, kütyü-mütyü, szuperkocsi, vadiúj ruhák minden hónapban?
Lehet, hogy van, akinek ez a fontos. De higgye el a világ, van, akinek nem.
Mindent meg fogunk neki adni, aminek része a felelős, komoly, érett gondolkodású emberré nevelés. A tanulást, a tudást fogjuk előtérbe helyezni, amivel majd azzá válhat, aki csak lenni akar. Ez a mi feladatunk.
És ennek eleget is fogunk tenni! A többi pedig a csupa nagybetűs SZERETET…

(A kezdő idézet forrása)
(A cikket beküldte: wewe)



Egy tini mami története
Ez az én történetem. 16 éves vagyok van egy kisfiam és egy remek párom. Ha te is tini vagy, kedves olvasó, mindig gondolkozz, mielőtt olyan dolgot tennél, ami ennyire kihat az életedre. Azzal, hogy tiniként válallsz gyermeket, sok mindenről le kell mondanod. Nem... »

Életem Ausztriában 3. – Gyermekágy Zsófi babával
Aztán áttoltak egy üres szülőszobába, és ott töltöttünk hármasban vagy két órát, amíg kiment az érzéstelenítő hatása. Zsófikám rögtön szopizott is, és gyanús szemmel méregette, hogy hová csöppent. Nekem meg egyre jobban fájt a hasam, minden mozdulat fájt, alig bírtam a gyereket is tartani. »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.