|
|
Kategória: Tervezés és időzítés Babára várvaMár 36 éves voltam, amikor találkoztam a Nagy Ő-vel. Mivel külföldön dolgoztunk, nem gondolkodtunk a babavállalásról, amikor pedig végleg letelepedtünk újra itthon, akkor abbahagytam a fogamzásgátlót és vártam(unk)...Egy év próbálkozás után a következő rutin orvosi vizsgálatnál kiderült, hogy pajzsmirigy alultermelésem van. Akkor még megpróbálkoztam a természetes úttal és elmentem a Vargha gyógymód központba. Természetesen szedtem a Lektrox-ot, de további gyógyszereket nem akartam. Körülbelül 10 hónapig jártam hozzájuk, és amilyen hasznos volt lelkileg, annyira nem segített a fizikai állapotom javításában. Végre rászántam magam és egy ismerős javaslatára Pécsre mentünk kivizsgálásra. És már 40 vagyok. Elvégezték rajtam a laparascopia-t, hysteroscopia-t. Újabb csalódás, hogy a bal petevezetékem nehezen átjárható. Szerencsére a páromnál mindent rendben találtak, tehát én vagyok a ludas. Először átestem egy inszemináción, de sajnos sikertelenül. Közben a pajzsmirigyszintem normalizálódott, de ott van az össztradiol és a prolaktin, ami még nem megfelelő. Ennek ellenére belevághattunk a lombokbébi programba. Egyetlenegy petesejtem ért meg, de nem voltam elkeseredve, mert ez akkor is esélyt jelentett. De arra egyáltalán nem voltunk felkészülve, hogy nem akar majd osztódni a sejt, pedig a megtermékenyítés megtörtént. Most ez a helyzet... A párom családja mindig sokat várt tőlem, most pedig úgy érzem, hogy mindenért én vagyok a felelős. Az én oldalamon már öt unoka van és útban a hatodik. Ez is csak újabb terhet ró rám. Csak valami reményt szeretnék hallani... Amúgy optimista alkat vagyok, de úgy érzem, a családom kimondatlanul is várja tőlem a babát... (A cikket beküldte: jucus73)
|