Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szex a fogantatásért

Az én történetem

Sajnos 7 éve nem sikerül a babánk, de titeket olvasva újra és újra meglátjuk az alagút végét!

Nagyon örülök annak,hogy van lehetőségem írni nektek a saját problémáimról. Először akkor kerestem fel ezt az oldalt, amikor az első inszeminációnk után kutattam a hasonló sorstársak után.

Tavaly végre minden adott volt ahhoz, hogy június 21-én nekivágjunk az első inszeminációnknak. Őszintén írom nektek, hogy annyira féltünk attól, hogy nem sikerül, hogy észre sem vettük a jeleket, hogy végre sikerült! Napi szinten böngésztem a hasonló írásokat, történeteket, de nem kapcsolódtam be hozzátok, mivel valahol lemondtam arról, hogy az első talán sikerülhet.

Jól viseltem a beavatkozást, szinte még kellemetlen sem volt, viszont annyira görcsöltem, hogy nem mertem hinni abban, hogy sikerült. A tizennegyedik napon teszteltem sajnos negatív lett, így le is mondtunk a terhességről. Aztán a huszonegyedik napon vártak minket a Kaáliban, ahol közölték velem, hogy „Ön négy hetes terhes”!
Életünk legboldogabb napja volt ez, elmondani sem tudom, mit éreztünk. Fel sem merült bennünk, hogy ez nem marad így sokáig. Nagyon szép 13 hetet töltöttünk együtt, tervezgetve közös életünket.

Aztán következett a 12. heti ultrahang, amelyet annyira vártunk, hiszen a pocakom méretéből arra következtettünk, hogy talán nem egy, hanem két baba érkezik!

Sajnos még ott kiderült, hogy a tizedik héten valami történt és elhalt a babócánk. Leírni sem tudom, mit éreztünk. Aki átélt ilyet az tudja. Mivel ez péntek délután derült ki, ezért hétfőre vártak vissza bennünket abortuszra...

Az a hétvége nagyon kegyetlen volt, azt hittem, nem éljük túl! A férjem annyira segítőkész volt és olyan nagy támasz, hogy elmondani sem tudom. Amikor megtörtént a befejezés, szövettant kértünk, amelyre négy hetet kellett várni. Persze nagyon lassan telt el.
A kontrollon minden rendben volt, legalábbis testileg, a lelkem a mai napig fáj, de gondolom, ez így is marad. A szövettan eredménye szerint szervi eredetű volt a baj, talán a kis szíve nem úgy működött, ahogy kellett volna. Persze ezt sosem tudjuk meg!

Az orvosunk javasolta, hogy három hónap múlva ismét vegyünk részt inszemináción. Alig vártuk, hogy leteljen a három hónap, de mivel ez karácsonykor lett volna, ezért áttoltuk januárra.

Fel nem adjuk! Remélem jó hírrel tudok nektek szolgálni hamarosan és azt is remélem, hogy valakinek segített egy kicsit e pár sor!
(A cikket beküldte: pubi7980)



Mindent a meddőség ellen
Csak egy dolgod van az életben: azt csinálni, amiben hiszel. Ha erre képes vagy, kitartóan, határozottan, nem feladva, akkor nem lesz gond. (...) Akinek menni kell és megy, az nem néz oldalra, csak az utat figyeli, mert megtanulta, hogy csak az számít. »

Soha ne add fel III.
Túl vagyok a harmadik inszeminációmon is, igaz az eredményt még nem tudom, csak sejtem sajnos, hogy most sem sikerült, mivel már érzem a menses előtti tüneteket, mint cicifájás, derékfájás, rossz közérzet....az orvosom azt mondta, hogy a következő lépés a lombik. »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.