Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: Szüléstörténetek

Ákoskám világra jövetele

Először terveztük, majd amikor beteg lettem, abbamaradt a babaprojekt.
Majd egyszer a Párom közölte, hogy babát várok, amire én csak nevettem, mert nem hittem neki. Aztán megcsináltunk két tesztet, ami igazolta az állítását.


Pár évvel ezelőtt, mikor megszületett a keresztlányom annyira szép baba volt, hogy a párommal rögtön el is határoztuk, hogy szeretnénk mi is kisbabát!
Ahogy elkezdtünk próbálkozni a babán, beteg lettem. Egy évig tartott, mire egészségesnek mondhattam magam. Visszamehettem dolgozni, majd egyszer Párom bogarat ültetett a fülembe: terhes vagy!
Nem volt semmi előjele, de biztos ami biztos alapon vettem két db tesztet. Mind a két teszt Ákost igazolta. Ahogy a dokim is igazolni tudta, azonnal jöttek is a rosszullétek. Annyira legyengültem, hogy betegállományba kellett mennem.
Amíg meg nem mozdult a Babám, addig szinte csak feküdni tudtam.
Július 1-re voltam kiírva. Ahogy teltek a hónapok úgy nőtt is a hasam. Vékony testalkatú vagyok/voltam (160 cm), a hasam meg csak nőtt és nőtt. A vége fele pedig már láttam a dokim arcán, hogy nagyon gondolkodik és egy kicsit félt is.
Rendben volt minden mindig, csak már egy kicsit sok volt a magzatvíz.
A kiírt nap előtt 1 héttel befektetett, mert már annyi magzatvizem volt, félt a dokim ha otthon elfolyik a víz, akkor sajnos vele megy a köldökzsinór is, ami megfojtotta volna a babámat.
Június 23-án befeküdtem a kórházba. Két napig semmi. Majd 25-én reggel a dokim meg vizsgált és csak annyit mondott: 3 ujjnyira tág vagyok és ma szülünk!
Megijedtem! Nem volt semmi jele annak, hogy szülni fogok mert nem voltak fájásaim. Páromat akkor hívhattam, amikor burkot repesztett, majd leengedett egy vödör magzatvizet a doki.
Mire megjött Ákos, már voltak fájásaim.
Állandóan pisilnem kellett. Majd jött a doki és mondta, hogy nyomjak. Nem tudtam nyomni, mert nem volt tolófájásom. De nagyon szenvedtem.
Aztán egyszer két doki is megvizsgált, mire kiderült, nem szórakozunk itt, azonnal császár!
Nagyon féltem! Mivel soha nem műtöttek, még jobban féltem. Kaptam a derekamba érzéstelenítőt, amit meg sem éreztem. Végig ébren voltam.
Beszélgettünk a dokival, meg közben nyugtatgattak, majd az egyik nővér mondta, látja a babám fejecskéjét!
És a legboldogabb pillanat, amikor (még a hasamban volt) hallom Kisfiam sírását! Ma is elpityergek rajta, amikor hallottam a hasamban sírni Ákoskámat!
Majd a doki teljesen kiszedte a Kisfiamat, aki 3840 gramm és 54 cm volt. És amilyen gyorsan felvágott, olyan gyorsan össze is varrt a doki.
Közben már megtisztítva odahozták a Fiamat egy puszikára, majd vitték az apukájához, aki sajnos nem lehetett bent velem, bármennyire is szerette volna, de gyorsan megnyugodott.
Csak azt sajnáltam, hogy nem tapasztalhattam meg a simán szülés "örömét".
És tényleg, akinek van gyermeke, csak az tudja, mit jelent ez az érzés.
A mai napig hihetetlen, hogy szülők lettünk.
Ma már lassan fél éves a kisbabám.
(A cikket beküldte: Mamicsek)



Ramóna tulajdonképpeni születése
Nem véletlen adtam ezt a címet, hisz egy sor előzménye volt az én kislányom születésének, és valószínű ezeknek a történéseknek volt valami jelentésük, azaz nem volt véletlen, hogy így történt. Ezt a történetet ajánlom mindazoknak akik vesztettek már el babát, és... »

Nyugaton divat az örökbefogadás
Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban egyre gyakrabban hallani arról, hogy a sztárok, a tehetősebb családok hátrányos helyzetű, akár súlyosan beteg gyerekeket is örökbe fogadnak. »




Minden jog fenntartva © 2021, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.