Kategória: Szüléstörténetek

Ahogy a nagykönyvben meg van írva....

Nyár volt, hajnali 3:45. Elkezdődött életem második nagy napja! Nem féltem, nem izgultam, sőt élveztem, hogy érezhetem a fájásokat, hiszen kilenc hónapon keresztül, arra vártam, hogy a karomban tarthassam, és láthassam a kisfiamat. Reméltem már nem kell sokat várnom rá....

2000.06.23.-án született a kislányom a vártnál jóval korábban, a 33. héten.Már 43 órája elfolyott a magzatvizem, mire 11 órás vajúdás után(végig oxitocinnal), megszületett(szárazon) 2210g-al és 48 cm-rel Míra.Nem maradt semmi jó élményem a szülésről, sőt... Szoptatni sem tudtam, csak 1,5 hónapig. Nem akartam több babát, de a sors közbeszólt. Megismertem a mostani páromat, aki sajátjaként szereti a kislányomat, de akart egy közös bébit is. Nagyon szerettük(jük) egymást, így 2005. október 30.-án megfogant a szerelmünk gyümölcse. Szép terhességi időszak következett.A 6. hónapban voltunk 4D-s ultrahangon, csoda volt látni, ahogy mosolygott, szopta az ujjacskáját, és azt is, hogy kisfiú lesz.(Az egész család fiút várt.)
2007. július 16.-a, hajnali 3:45:Görcsökre ébredtem, tusolás közben néztem az időt, 7 percenként jöttek a fájások.
5:00: Beértünk a kórházba, a fájások már 5 perces sűrűséggel követték egymást. Egy picit sem féltem, sokszor végig gondoltam, elterveztem mindent, már alig vártam, hogy a kezemben tarthassam a picit. Nem úgy a párom, ő bizony izgult helyettem is. A szokásos felvételi procedúra után én a vajúdóban, a leendő apuka a folyosón várta, hogy a méhszáj 4 ujjnyi legyen,és a papás szülőszobában végre ő is részese lehessen ennek a csodának.
8:00: Eljött az idő. A papás szülőszobába 2-3 perces fájásokkal mentünk. A vajúdás hátralévő részét labdán töltöttem. Jó volt teljesen átélni minden egyes fájást. A szülésznő sem zavart minket, minden rendben volt így magunkra hagyott(csak a szomszéd helyiségig ment), megmaradt az intimitás, és tényleg csak hármunk élménye volt! Nem kellett sok idő, a fájások percenként követték egymást.
9:50: Furcsa fájást éreztem, tudtam, hogy közeledünk a végéhez. Mire a szülőágyra feküdtem, már az orvos is ott volt, és megkezdődött a véghajrá. Gátvédelemmel szültem, ezért a nagy tolófájások közepette, aprókat, lefele kellett nyomnom. Centiről- centire éreztem, ahogy halad előre a kis buksija, aztán
10:14-kor hasító, de édes fájdalom közepette, hatalmas adag magzatvíz társaságában megszületett a mi kisfiúnk, Milán. Eufórikus érzés lett úrrá rajtunk, és könnyes szemmel néztük Őt, Ő pedig minket. Csücsörítette a kis száját, mintha puszit akarna adni, üdvözölni minket:-Helló, megjöttem!
Sokszor eszembe jut, hogy minden úgy volt, ahogy annak lennie kell, ahogy megálmodtam. Gyönyörű és természetes.
Köszönet Dr.Gáspár Leventének és Keller Mónika szülésznőnek, a segítségért, a bíztatásért, a dícsérő szavakért. Fantasztikus volt!!!!


Veszprém Megyei Cholnoky Ferenc Kórház
(A cikket beküldte: mirmil)


Az én Angyalkám születése
Szeretném Nektek elmesélni életem legcsodálatosabb napját és érzését, azt a napot, amit már annyira vártam: megszületett a Fiam, Barnabás. Nem is gondoltam, hogy ekkora öröm ez, hogy mennyire boldog vagyok, ha ránézek, ha magamhoz ölelem. Ez számomra maga a csoda! »

Vágy egy baba után
Napok óta az jár a fejemben, talán ha kiírom magamból, jobb lesz. Tovább tudok lépni, és előre tekinteni egy jobb, pozitívabb jövő felé. De miről is van szó? Sokak szerint semmiségről, hiszen hol van az én problémám másokéhoz képest? Mások évekig is várnak a... »



Minden jog fenntartva © 2026, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.