|
Kategória: Az én terhességem... A mi történetünkKeddi napon megtudtam, hogy terhes vagyok, szerdán bekerültem a kórházba erős görcsökkel és vérzéssel. Az orvos meglehetősen bunkó volt hozzám, pedig szerintem természetes, ha egy kismama aggódik a babája egészségéért. Ő nem így gondolta...Amikor kórházba kerültem vérzéssel és görcsökkel, az orvos nem látott már babát, azt mondta, hogy elment. Összeomlottam, hisz csak egy napig tudtam, hogy ő az életem része. Hétfőn kellett visszamennem, hogy megnézzék "rendesen tisztulok-e", amikor észrevették, hogy megmaradt a baba. Hihetetlenül boldog voltam. A párommal szakítottunk,inkább nevelem egyedül a kisbabám, mint hogy egy ilyen apa mellett kelljen felnőnie. 6 hetes ultrahangnál azt mondta az orvos, hogy azt hitte nem lesz szívműködése. DE VOLT! :) 7 hetesen kiderült, hogy ikrek, de az egyik babának nincs szívműködése. Elküldtek másik orvoshoz, hogy ő is megállapítsa ugyanezt. Nagyon magam alatt voltam, hisz így is elveszítettem egy babámat. :( Rengeteg mindenen mentünk keresztül a még élő Kincsemmel,de megtalált minket a boldogság, kaptam egy csodálatos párt és a babám kapott egy csodálatos apát, aki imádja. Még szülés előtt állunk, de nagyon bízunk benne, hogy ennyi minden után minden rendben fog zajlani. Gyönyörű érzés volt látni ultrahangon, ahogy integet, mosolyog, bukfencezik. Reméljük ezt a mosolyt sokszor látjuk még. :) (A cikket beküldte: lauren26)
|