|
|
Kategória: Az én terhességem... Túlzott gyógyszerbevitel és teherbeesésemSajnos magamban már letettem arról hogy én is anyuka lehetek. Nagyrészt most belátom, ezért én lettem volna a hibás. Kitartás kell az embernek és egy igazi társ, aki mindig mellette van, akármi is történik. Úgy érzem, az én párom megmutatta, hogy ő tényleg egy igazi társ.Majd ismét rám talált a szerelem és ismét jöttek a kilók. Párom úgy fogadott el, ahogy vagyok, és nem is volt gond. Sajnos a gyomrom teljesen tönkrement. Irritálibis bélszindrómám lett. Megtanultam együttélni vele, de nem volt sose jó. Összeházasodtunk, és vártuk hogy jön a baba. De nem. A munkába temetkeztem, és sikereket értem el, ami ösztönző volt. Valahogy talán belenyugodtam hogy a baba várat magára. Ehhez azt tudni kell, hogy a gyomrom miatt évekig gyógyszereken éltem. Talán már akkor is bevettem valamit, ha nem kellett. Mikor viszont megbeszéltük a párommal a picurt, letettem mindent. Először furcsa volt, hogy nem nyúlok minden apró kis fájdalom miatt gyógyszerhez. 1 év 2 hónap próbálkozás után itt a Manó a pocakomban (egészségesen). Lelkileg nagyon nehéz volt feldolgoznom magamban, hisz úgy gondoltam, hogy azért nem sikerül, mert tönkretettem a szervezetem. És mellesleg az én gyomrom is helyre jött nagyjából. Nagyon boldog vagyok, és várom hogy novemberben ez a boldogság még fokozódjon. Ezzel a cikkel csak azt akartam elmondani, hogy mi emberek nagyon könnyen veszünk be bármit. Pedig csak akarat kell és lelki erő hogy ne legyünk betegek. (A cikket beküldte: Bogika10)
|